Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
885 egyáltalán meg akarja oldani. Persze ez kérdés, ezt el kell dönteni, hogy meg akarja oldani vagy nem akarja megoldani. A betegeknek - hallottuk itt már többször kormányzati szájakból - biztos szakorvosi ellátásra van szükségük. De ahhoz, hogy ez a szakorvosi ellátás igénybe vehető legyen, először is a betegnek el kell jutnia a szakorvoshoz, illetőleg a szakorvosnak kell eljutnia a beteghez. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert e nélkül a dolog nem tud működni. Kérhetném kormánypárti képv iselőtársaimat, a kormány képviselőit, hogy biztosítsák Szobnak ezt az 58 millió forintot évente, és ez a rendelőintézet működik. De én mégsem ezt kérem, mert nem lenne fair. Gondolom, ebben az országban számtalan Szob van és számtalan ilyen 13 kisközség van, amelyikre az új társadalombiztosítási ellátás félig vagy félig sem vonatkozik. Ehelyett azt kérem önöktől, képviselőtársaim, főleg miniszter úr, gondolják végig ezt az egész rendszert, és álljanak ki - mondjuk miniszterelnök úr - egy választói gyűlése n, és mondja, hogy kérem szépen, hibáztunk. Ezt a rendszert nem gondoltuk végig, nem tudjuk, hogy ez hogyan működik vidéken, azt hittük, hogy ez az ország csupa kelenföldi lakótelepből áll. Remélem, senki nem gondol arra ebben a Házban, ami KeletEurópán v égigsöpört már egyszer ebben az évszázadban, hogy túl rossz a településszerkezet. Bár a múltkor hallottam egy ilyen kifejezést, mégpedig miniszteri szájból. Ez azt jelenti - aki esetleg nem foglalkozott ezzel behatóan , hogy túl sok a falu, kevesebb is el ég volna, tehát egy részét le kell dönteni. Azt hiszem, ezt azért senki nem gondolja így, és mindenki úgy gondolja, hogy ebben az országban igenis szükség van minden falura. Azt hiszem, hogy valahol mindenkinek otthon kell lenni Tamási Áron szerint, és ők legalább ott otthon vannak. De ahhoz, hogy otthon is maradhassanak, ahhoz nekik az ellátását biztosítaniuk kell. Azt hiszem, nem a településszerkezetet kell alakítani az egészségügyi ellátáshoz, hanem az egészségügyi ellátást kell a településszerkezethez a lakítani, ugyanúgy, mint az oktatásügyet, ugyanúgy, mint az infrastruktúrát, ugyanúgy, mint az önkormányzást. Ezt tudomásul kell venni, és ha ezt tudomásul vesszük, akkor jövünk csak rá arra, hogy akarunke tenni valamit a vidékért. Mert, ha ez nem így les z, tisztelt képviselőtársaim, akkor újra elindul egy népvándorlás, újra megindulnak az emberek vidékről. És azok indulnak meg, akik munkát teremthetnének vidéken, mert ők tudnak megindulni. A többi sajnos anyagi okokból nem tud megindulni. Ezért még egysze r azt kérem önöktől, nem nagy ügy, jelentsék be: nekiállunk új rendszert kidolgozni, és ez az új rendszer immáron figyelembe veszi azt, hogy Magyarországon hányan élnek apró falvakban. Remélem, nem volt fölösleges a fölszólalásom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK ( dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó György népjóléti miniszter úrnak, aki reagál a napirend utáni felszólalásra. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom pontosan, hogy a napirend utáni felszólalás esetében mi az ügyrendi előírás, amíg nekem két percem van, a képviselő úrnak mondjuk tíz perce van, vagy hogyan lehet ezt... ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Miniszter Úr! A napirend utáni felszólalásoknak nincs időkorlátja. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Nagyszerű! Akk or kifejthetem bővebben is. Tisztelt Képviselő Úr! Először is nagyon örülök annak, hogy fölvetette ezt a problémát, csak még inkább örülnék annak, ha most ténylegesen elmondaná, hogy mi az igazi kérése. Aze, hogy menjünk ki egy választási gyűlésre Szobra, és ott ismerjük el, hogy valamit rosszul csináltunk, és ezzel a dolog rendben van, és a szobi rendelőintézetet utána bezárja mondjuk az önkormányzat? Mert ez volt az egyik, amit
