Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 27 (150. szám) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - BAKONYI TIBOR (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
789 BAKONYI TIBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, a késői időre való tekintettel a sajtónak átadom kedves beszédemet, ott elolvasható, ha valakit ez érdekel. Azt gondolom, az előző felszólalásomban, amikor a bizottság előadójaként hozzászóltam, e lmondtam azokat az érveket, amelyek a döntést befolyásolják. Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. A Független Kisgazdapárt álláspontját dr. Tímár György képviselő úr fejti ki. Megadom a szót. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos jogintézmény, amit a Ház napirendjére tűzött. Szeretnék azonban, ha röviden is, de rámutatni arra a két alapvető problémára, arra az okra, ami ért itt van előttünk ez az önmagában egyébként igen fontos, aktuális és bölcs javaslat. Kérem, nem lehet vitás egyrészt az, hogy sajnos az embereknek a munka alapján kiszámítható és elvárható nyugdíjjáradéka, amelyért egy életen keresztül megdolgoztak, a j elenlegi sajnálatos, inflatorikus, inflációs viszonyok között nagyrészben elértéktelenedett. Ezt valamilyen formában meg kell próbálni kompenzálni, lehetőséget kell adni erre. Részint ennek a megoldását szolgálhatja ez a javaslat. Szeretnék viszont rámutat ni egy másik nagyon lényeges szempontra, és nagyon örülnék, ha önök és a rádióhallgatók nem értenék félre, amit mondani fogok, mint ahogy sajnos, ma már előfordult a mi frakciónkat illetően egy félreértés. Kérem, ha egy pénztárat létesít a törvény, ha az e mberek jövedelmének, megtakarításának ezt a formáját is lehetővé teszi, akkor nem lehet eltekinteni annak a kérdésnek a megvizsgálásától, hogy a meglevő biztosítóintézetek elvileg miért váltak alkalmatlanná erre a feladatra. Kérem, tudomásul kell vennünk, hogy sajnos külföldi kézbe kerültek a biztosítóintézetek, és eredeti funkciójukkal ellentétesen, az emberek biztosítói tagságának a megtakarítási eredménye részben, talán jelentős részben nem azt a célt szolgálja, amire fogalmilag egy ilyen biztosítóintéze tet létrehoztak. Nem belföldre kerül, hogy úgy mondjam, a nyereség, hanem azokhoz, akik ebben a pillanatban ezeknek a részvénytársaságoknak a tulajdonosai: külföldre. Szeretném, ha ezek az intézetek, amelyeket e törvény alapján fognak létesíteni, nem kerül hetnének külföldi tulajdonba sem most, sem a jövőben, mert ezzel meg lehetne akadályozni, hogy az a pluszeredmény, amelyet a hosszú éveken, évtizedeken keresztüli takarékoskodás eredményez, illetéktelen gazdasági tényezők kezére jusson. (Ungár Klára: Nincs tulajdonosa a pénztárnak!) Majd eladhatóvá válik - ez csak egy apró módosítás, igen tisztelt képviselő asszony. Már láttunk olyat, hogy egy törvényt később módosítottak. Én erre szeretnék rámutatni, s nagyon örülnék, ha figyelné a szavaimat. Kérem, ezen k ívül még egy problémát, hogy úgy mondjam, jogdogmatikai problémát látok ebben a törvényjavaslatban. A 11. §a rendelkezik az összeolvadásról. Ugyanakkor nincs teljesen kidolgozva, hogy az összeolvadás és egyéb variációk esetén vagyonarányosan kell ennek le bonyolódnia. Mert egyáltalán nem mindegy az, hogy az egyik biztosítóintézet befizetői milyen összeget raktak össze, esetlegesen milyen hátrányok elviselésére kényszerülnek, míg más intézmények igen eredményesen és nyereségesen gazdálkodtak. Úgyhogy az én m egítélésem szerint ez az önmagában nagyon fontos és jó törvény kiegészítésre szorul ebben a tekintetben. A javaslat elfogadását egyébként a Független Kisgazdapárt meg fogja tenni. (Taps.) (19.10) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
