Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Pokorni Zoltán (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Mi lesz március 2-án a borítékban, avagy az adóelőleg-levonási botrányról" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
517 Az önök kormánya arra kötelezte a pénzügyminisztert, hogy irányelveket bocsásson ki. Ezeket nyilván meg is tette. Mi utoljára az APEH fizetett hirdetéseit láttuk a sajtóban megjelenni a februári fizetésnapon. A közigazgatásban nem ismeretlen a fi zetett hirdetés vagy hirdetmény, hiszen sok esetben az önkormányzatok például az eboltás szükségességéről vagy a hóeltakarításról ilyen formában tájékoztatják az állampolgárokat. A gond a tapasztalatok szerint az, hogy ez általában nem szokott működni. Fél ő, hogy ebben követni fogja majd az előző példákat az adólevonás is. A kérdés tehát az: mi lesz ebből, államtitkár úr, március 2ára? Várom a válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. A kérdésre Akar László államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy ezt a kérdést feltette, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy itt, az ország nyilvánossága előtt is válaszoljak a tulajdonképpen mindenkit, vagy legalábbis az emberek nagyon nagy részét foglalkoztató kérdésre. Most tehát azt szeretném mondani, hogy a Magyar Közlöny 11. számában és a Pénzügyi Közlöny 3. számában közzétételre került részben az irányelvek, amit a pénzüg yminiszter úr kiadott, részben pedig az APEH ama tájékoztatója, amire a törvény hatalmazta fel őt. Ebből következőleg - miután ez hivatalos lapban megjelent - azt hiszem, teljes egyértelműséggel állítható, hogy az abban foglaltakat valamennyi munkáltató a törvényi felhatalmazás alapján használhatja. Tekintve, hogy Magyarországon az emberek abban általában nagyon könnyen egyet tudnak érteni, hogy próbálják a legadókímélőbb megoldásokat találni, azt gondolom, hogy valószínűleg a munkáltatók nagy része is úgy lesz vele, hogy ha egyszer itt van a lehetőség a közlönyben közzétéve, akkor a dolgozói számára a legkedvezőbb megoldást fogja választani. Ez különösen valószínű az állami vállalatoknál és a költségvetési szférában, hiszen miután a pénzügyminiszter úr, ill etve az APEH közzétette a kívánságát, tulajdonképpen kutya- kötelesség, hogy eszerint tegyék. Nagy valószínűséggel állíthatom, hogy a privát szféra vállalatai is követni fogják ezt. Éppen ezért úgy látom, hogy maga a közlemény rendezi a probléma óriási rés zét. Az szjatörvény módosítása - amely a Házban halad előre a kivételes és sürgős eljárás szabályai szerint - remélhetőleg rövidesen megtörténik. Tehát mi úgy látjuk, hogy tulajdonképpen egy tűzoltóakcióval itt a probléma döntő részét kezelni lehetett. Az szjatörvény vitája természetesen lehetőséget ad majd arra, hogy ha esetleg egyegy apró részprobléma még így nem kezeltetett, azt próbálja meg a Ház a módosítás keretében rendezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kö szönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Remélem, hogy nem sértem meg, de amit elmondott itt nekem, az olyan, mint egy lírai vers: sejtelmes utalások, homályos feltételezések. Talán így lesz, talán követik az állami vállalatok példáját a privát szférában is. Abban talán meg tudunk állapodni, hogy az nem jó, ha egy törvényt többféleképpen értelmezhetnek. Nem jó, ha feltételezések alapján jósoljuk meg azt, hogy mi lesz két hét múlva. A törvényt nem értelmezni, magyarázni, hanem - meggyőződésünk szerint - módosítania kellett volna a kormánynak. Az állami vállalatokban gyakorolt tulajdonosi funkció nem orvosolhatja a kormánynak a törvény előkészítése során el követett felületességét vagy hibáját, még akkor sem, hogy ha ezért a miniszterelnök úr - amúgy helyesen - bocsánatot kért.
