Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FARKAS IMRE (MSZP):
4932 Az időszerűség másik vitapontja a korhatáremelés nyugdíjreformtól való elválasztásának problémája. Nem vitatom a komplex kezelés igényének hely ességét, de megjegyzem: még nem láttam olyan változatot, amely ne tenné szükségessé a korhatáremelés és az átmenet tartalmának tisztázását. A nyugdíjkorhatáremelés napirendre tűzését az előzőek alapján aktuálisnak tartom. Jöhet a második kérdés. Hogyan ke ll ezt megvalósítani? A tervezet hosszú átmenettel számol. A korhatár fokozatosan nő, bizonyos feltételek között előrehozható a nyugdíjba vonulás. Kiderült a vita során, hogy ez kevés, és újabb javaslatok merülnek fel, amelyek a bevezetéssel járó feszültsé geket szándékoznak oldani. Néhány példa ezek közül: 62 év helyett 60 év legyen a korhatár, az áttérés évekkel később fejeződjön be, kevesebb szolgálati idővel lehessen előrehozott nyugdíjt igénybe venni, ne csak a három vagy többgyermekesek kapjanak szolgá latiidőelismerést, korábbi nyugdíjba vonuláskor kevésbé csökkenjen az ellátás összege. Kérdés, hogy ezek és a további javaslatok feloldjáke az emelést kísérő ellenszenvet. Elfogadásuk nem eredményeze a maihoz közeli állapotokat? Ellenszenvet csökkentő k ompromisszumoknak helye van, de értelmetlen, nem a lényeget megragadó fellazításnak nincs. Az általam eddig ismert javaslatok minősítésére nem vállalkozom. Ugyanakkor a felvetett javaslatok mellett vagy azok egyikemásika helyett más, új, a valós helyzetet kifejező szempontokkal is foglalkoznunk kell. A magam részéről erre teszek kísérletet, amelynek lényege: a munka nehézsége, embert próbáló tartalma ugyancsak fejeződjön ki kedvezmények formájában. Bizonyára sokan tudják, hogy a közvéleménykutatások szeri nt a korhatáremelés elutasítása 90%os, ám a felsőfokú végzettségűek körében az elutasítás kisebb, tudtommal 70% körüli. (22.20) Vajon miért? Talán több az ismeretük, és ebből kiindulva belátóbbak? Biztos így van. Talán nem érinti őket olyan súlyosan, mint a többi réteget? Attól tartok, ez is igaz. Miben fejeződik ez ki? Egyrészt biztosabb a munkahelyük, és ha mégis elveszítenék, könnyebben találnak újat. Másrészt, egy részük a nyugdíjkorhatáron túl ma is dolgozik. Harmadrészt, a legtöbben nem mennek nyugdí jba korhatár előtt, és bíznak benne, hogy képesek lesznek évekkel tovább dolgozni. Természetesen ez nemcsak a felsőfokú végzettségűek kiváltsága. Szép számmal vannak olyan munkahelyek, munkakörök, személyek, akikre ez mind igaz, de tény, vannak olyanok is, akiknek ez nem adatik meg. Ilyennek tartom a nehéz, egészségre ártalmas munkakörben dolgozók helyzetét. Sokan megnyugtathatják a lelkiismeretüket, mondván, ez rendben van, mert a tervezet továbbra is számol a korkedvezmény lehetőségével, sőt a korkedvezmé ny mértékét még a szolgálati időhöz is hozzászámítja. Ez mind igaz, csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Egyrészt azért nem, mert a korkedvezmény feltételrendszere már részben elavult, másrészt több olyan emberpróbáló munkakör van, amely ma, sőt, elképze lhetően a jövőben sem lesz korkedvezményre jogosító. Az 1990ben hozott rendelet tarthatatlanságát az alábbiak bizonyítják. Sok munkakör megszűnt, megváltozott. Foglalkoztatási szempontok is közrejátszottak akkori kialakításában. Újabb szempontok merültek fel az egészségkárosító tevékenységek megítélésében, és így indokolt lehet újabb munkakörökre történő kiterjesztése. Példa ez utóbbi állításra: Fokozott pszichés megterhelést okoz a folyamatos és vagy három műszakos munkarend, a rövid ütemidejű, futószalag melletti munkavégzés. Pszichoszociális igénybevételt jelent a súlyos fogyatékosok, intenzív osztályon lévők ellátása. Nem folytatom a sort, de tudtommal szakmai körökben nagy elismerést aratott az ilyen és hasonló feltételeket tartalmazó rendszer, amely a z új korkedvezményes munkaköri besorolás alapját képezi. Tudom, számtalan probléma van ezen a téren, és ma még tisztázatlan, mikor, milyen formában, milyen feltételekkel készül el az új korkedvezményes rendszer. Én ezt mind megértem, csak azt nem, hogy az új nyugdíjkorhatár a korábbi, a munkakör nehézségét, egészségre ártalmas voltát illetően miért alapozódik kizárólag a régi korszerűtlen rendeletre? Szabó György miniszter úr expozéjában utalt különböző munkakörök, foglalkozásegészségügyi vizsgálatára, és elismerte a korrekció szükségességét. Na, de mikor lesz ez? Lehete erre alapozni a nyugdíjkorhatáremelés során? Ha ez 1996. december 31ig megtörténne,
