Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
4924 érintett oktatók és oktatást segítők, alkalmazottak bérrendezésében előlépést kíván tenni, és már ennek a tör vénynek a keretei között rendezni szeretné a kérdést. Megemlítenék még egy dolgot, ami talán nem is pont most aktuális, inkább a tárcának szánom a figyelmeztetést. Összefüggésben van ez a kreditekkel és a törvényben szereplő képzési idővel. A törvény most a képzési idő meghatározásával szabja meg, hogy mi számít főiskolai, mi számít egyetemi képzésnek. Ha azonban a krediteket kidolgozzuk, és ez 1998. december 31ével vélhetőleg realizálódik, akkor be kell egy új meghatározást is emelni a törvény szövegébe, mégpedig azt, hogy a kreditek teljesítésével is diplomát lehet szerezni. Ez különösen érdekes lehet másoddiplomás képzésnél, aminek természetesen anyagi vonzatai is vannak mind az intézmény, mind az intézmény szolgáltatását igénybe vevő hallgató részéről. Az intézmény számára talán az lenne az érdekes, hogyha teljes képzési időben minden beiratkozott félévben megkapná a normatív finanszírozás után járó összegeket, míg egy egyéni tanrendet fölvállalni tudó és a szakképzés kreditjeit rövid úton teljesítő hall gatónak, aki fizet egyébként a tanításért vagy a tanulásért, annak számára az lenne kedvezőbb, ha mondjuk másoddiplomáját nem feltétlenül a megszabott képzési idő alatt, hanem ennél rövidebb idő alatt is teljesíthetné. Említettem, hogy ezt nem feltétlenül most gondolnám szabályozhatónak, de a kérdéskör körbejárását ajánlani tudnám a tárca képviselőinek. Hogy néhány jó dolgot feltétlenül megemlítsek, amit örömmel találtam ebben a törvényben: számomra nagyon jó érzés volt olvasni a normatív finanszírozásra va ló áttérés szándékát és ennek a különböző területeit, úgy vélem azonban, hogy a normatív finanszírozás bevezetése nem egyszerű dolog, mert a jelenleginél jóval több forrást igényelne. A rendelkezésre álló - egyébként végtelenül szűkös - keretek más szempon tok szerinti újraelosztása nem feltétlenül fogja tudni megoldani a felsőoktatás anyagi problémáit. Ennek ellenére tehát, hogy látom, hogy a normatív finanszírozás összegeinél, tehát a forrásoldalnál még komoly tennivalók vannak, ezt a kérdést valóban nagy örömmel olvastam és követtem figyelemmel a törvénytervezetben. A törvénytervezet egyik legerősebb részének a felsőoktatási szakképzés kérdéseinek rendezését és ennek a beemelését tekintettem, és utoljára szeretném megemlíteni a számomra igen örvendetes dol got, amely a határon túli képzés finanszírozásának megemlítésével, ennek az anyaintézmény költségvetésében történő megjelenítésével összefüggő paragrafus, mert úgy vélem, hogy ez egy nagyon egészséges szemléletváltást indít el. Egy olyan ország, amelynek n agy számú határon túli kisebbsége van, a nyelvhasználat szempontjából, a határon túli magyar anyanyelvű értelmiség megerősítése szempontjából, a nemzethez tartozás, a nemzeti identitás szinten tartása szempontjából, a kisebbségi magyarság fennmaradását cél zó elképzelések szempontjából meghatározó jelentősége van, hogyha az anyaország nem a kiképzett emberek elszívásával, tehát a csúnya szóval említett agyelszívással viszonyul a kisebbségi értelmiséghez, hanem kitelepített oktatással próbálja megerősíteni he lyben a nemzeti nyelvet használó értelmiséget, és próbálja a magyarsághoz tartozás gondolatát ilyen módon is ápolni. Mivel magam is egy olyan intézményhez kötődöm, amelynek kihelyezett képzése van Kárpátalján, mint említettem, a törvényben ennek a szemléle tváltásnak a megjelenítését és kodifikálást igen nagy örömmel olvastam, és mivel ez számomra igazán jó része a törvénynek, én most ezzel a pozitív értékeléssel fejezném be mára tervezett hozzászólásomat és köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán ) : Megadom a szót Nacsa János képviselő úrnak, MSZP, akit Kávássy Sándor képviselő úr fog követni, tekintve, hogy többi írásban előre jelentkezett képviselőtársunk már - úgy tűnik , hogy lemondott hozzászólási szándékáról. DR. NACSA JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önvallomással kezdem, amennyiben beszédemről kiderül, hogy nincs benne mondanivaló, akkor nem sajnálom, hogy ilyen nagy üres padsorok mellett tettem, amennyiben viszont van mondanivaló, akkor sajnálják azok, ak ik nincsenek
