Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4912 természetesen, abszolút érvényes, hiszen nem volt akadémiai karrierje, nem volt lehetősége az akadémiai karrierre semmilyen úgynevezett "gyakorló művésznek". Utolsó pontként megemlíteném azt, hogy szinte egyértelműen a művészeti felsőoktatásra, illetve képzésre vonatkozik az érettségi nélküli bekerülés a felsőoktatásba, ez m a egy teljesen elfogadott dolog, hogy ilyenek léteznek, azonban a világban egyre több kérdés vonatkozik arra, hogy vajon helyese az, hogy mondjuk instrumentális zeneművészek úgy kerülnek ki a különböző konzervatóriumokról és akadémiákról, hogy nem tudják a művészettörténetet, hogy nem tudják a zenetörténetet, hogy nincs történelmi áttekintésük; egyre többen kérdezik azt meg, hogy lehet hogy Mozartot nem lehet anélkül előadni, vagy elénekelni, hogy valaki ne tudná II. Józsefnek a történelmi jelentőségét, va gy egyáltalán Magyarország történetét, tehát, ha el is fogadjuk ezt, hogy érettségi nélkül be lehessen jutni felsőoktatási intézményekbe, biztos, hogy gondolnunk kell arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük magunknak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Rajk László felszólalását. Soron következik Győriványi Sándor képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Őt követi Orosz István a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Győriványi Sándor képvise lő úrnak. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen Tisztelt Országgyűlés! Hát most már nem három tucattal, hanem egy tucattal vagyunk csak, ahogy ezt Szabad György képviselőtársunk meghatározta, és az idő is előrejárt. A hosszab b felszólalásomat Bihari Mihály nagyon gondos és nagyon pontos kivesézése helyenként fölöslegessé tette, így aztán egy modern mai férfi Sybillaként az anyagomat meglehetősen megrostáltam, úgyhogy csak a legfontosabbakat kívánom elmondani, mindnyájunk érdek ében. Engedjék meg, hogy hadd mondjam el, hogy ez a felsőoktatásról szóló, az 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/2459. számú törvényjavaslat olyan felsőoktatási törvényt próbál kiegészíteni, megváltoztatni, amely azon törvények közé tartozik, am elyet jó törvénynek is nyugodtan nevezhetünk. Hiszen a jelen törvényjavaslat indoklása is leszögezi, hogy e törvény lefektette az autonóm magyar felsőoktatás alapjait és megteremtette átalakulásának legfontosabb feltételeit. Ráadásul a törvény időzítései i s megfelelőek voltak. A fejlesztési feladatokra, felkészülésre, a megfelelő kidolgozásra elegendő időt hagyott, gondolt a továbbfejlesztésre is. A kormánynak a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó tervét 1995. év április 30áig kellett az Országgyűlés elé terjesztenie. Ez, természetesen nem történt meg. Ehelyett csak országgyűlési határozat született, 1995. novemberében, a fejlesztési irányelvekről, amelyek természetszerűen nem helyettesíthették a megfelelő törvényt. Az országgyűlési irányelvekben erről kor ábban már bőven esett szó, keveredtek a hangzatos szólamok, illetve az elfogadható és megvalósítható javaslatok, a ködös, vagy éppen képtelen elképzelések. Az mindenesetre egyértelműen megfogalmazódott a határozatban, hogy az Országgyűlés nem vállalja a fe lsőoktatás átgondolatlan átalakítását, a végső határidők alaposan kitolódtak, s ezt a kormány csak a rövid távon megvalósuló elemek törvénybe foglalására használta fel. A felsőoktatásról szóló törvény módosítására csak most került sor. A vaskosra sikeredet t törvényjavaslat azonban változatlanul az utóbbi évek jogalkotásának alapvető betegségét hordozza, keverednek benne a lényeges és lényegtelen módosítások. A lényegtelennek tekinthetők jelentős része ráadásul formai, s ez áttekinthetetlenné teszi - az ered etileg - jó koncepciót. Korábbi törvényjavaslatok esetén is érzékelhető volt a lényegtelen módosítások szándékos halmozása, ezek azt a célt szolgálják, hogy elrejtsék a tényleges, de rejteni kívánt módosításokat. Indokolható tehát a gyanakvás ebben az eset ben is. A törvényjavaslat módosításai ugyanazt a "megtakarítást mindenáron elvet" tükrözik, amelyet már korábbi más tárgyú törvényjavaslatoknál érvényesített a kormány. Most sincs másképp, de ezenkívül kiegészül olyan centralizációs törekvéssel, amely kimo ndhatatlanul is a
