Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
4904 Másrészt föltétlenül szükségesnek tartom, bár ez nem a törvény szövegéhez tartozó kérdés, hogy a Művelődési Minisztériumban olyan szakembe rek legyenek, akik többek között elkötelezettjei a mezőgazdasági felsőoktatásnak is. Az '93. évi LXXX. törvény módosításában ennek az alapelvnek a mezőgazdaság vonatkozásában, az agrárfelsőoktatás vonatkozásában a művelődési és a földművelésügyi tárca alk otó együttműködésének a jelentőségét szeretném hangsúlyozni, és azt, hogy az agrároktatás tényleg nagyon költséges, hiszen nem csupán elméleti előadásokra van itt szükség, hanem tangazdaságra, laboratóriumokra, tanműhelyekre, kísérleti üzemekre, feldolgozó telepekre, mindezeknek a finanszírozása, és mindezeknek persze a tárgyi korszerű tartalommal való megtöltése a legfontosabb feladat akkor, amikor az agrárfelsőoktatásnak kérdéseiről beszélünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megkös zönöm Bálint György képviselő úr felszólalását. Soron következik Takács Péter, a Magyar Demokrata Fórum részéről, őt követi Körösfői László, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Takács Péter képviselő úrnak. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy szubjektív megjegyzéssel kezdjem a hozzászólásomat. Nagyon figyeltem délután a Házszabálymódosítás vitája során elhangzott azon kijelentéseket, amelyek a szakmaiságot kérték számon a parlamenten , a hozzászólókon, a frakciókon. Úgy érzem, hogy Bihari Mihály jogszociológiai elemzése után és a törvényelőterjesztést minősítő jellemzése után annullálódtak ezek a nagyhangú deklarációk. Annullálódtak annál is inkább, mert egy másik érzésem - nem tudom bizonyítani, csak szövegelemző, forráselemző gyakorlatomból sejtem , hogy ez történhetett, nem lévén elég pénze a Pénzügyminisztériumnak, vagy a kultuszminisztériumnak a felsőoktatás komoly reformjára, ezért lyukfoltozással, valamiféle rendelethalmaz törv ényerőre emeltetésével próbálja meg elodázni azt a katasztrófát, amelyik előtt a magyar felsőoktatás áll. Miért mondom ezt? Nemcsak a magyar felsőoktatásra jellemző a forráshiány. Jellemző, legalábbis egyes vélemények szerint, több felsőoktatásra is. Ha od afigyelünk az ázsiai dinamizmusra, a tigrisországokra, az elmúlt 1520 év során éppen az oktatásra és főleg a felsőoktatásra fordított. Talán erőn felüli nagy összeggel sikerült elérni azokat az eredményeket, hogy a XXI. századhoz közeledve azok a kihíváso k, amelyek az abból a térségből érkező fejlődési trendek megválaszolásra várnak, Amerikát és Angliát mozgósítják. Az amerikai szenátus és az amerikai szakirodalom most foglalkozik azzal, hogy ha Amerika nem fordít többet felsőoktatási intézményeire, nem vi sz be több egyetemi hallgatót a felsőoktatásba, az amerikai gazdasági fejlődésnek gátjává válik és leszakadáshoz fog vezetni. Nem hiszem, hogy olyan helyzetben lennének az amerikai felsőoktatási intézmények és az amerikai felsőoktatás, bármilyen szintű leg yen is az, mint a magyar felsőoktatás. De Angliában kormánybizottságot neveztek ki az elmúlt év során annak tanulmányozására, hogy hogy akadályozható meg az angol lemaradás, hogyan lehetséges az angol gazdasági hátránytól való félelem elhárítása a felsőokt atás fejlesztésével. Itt érzem én a legnagyobb gondot, mert a felsőoktatás a következő évtizedekben, vagy a következő öt évben, vagy akár a következő két évben is nem olcsóbb lesz, sem Magyarországon, sem szerte a világon, mint amilyen ma. Az informatikai forradalom, a lézertechnika, az űrhajózás, az Internethálózat kiterjedése és bekapcsolódása a felsőoktatás mindennapjaiba nem valószínű, hogy csökkenteni fogja a költségeket. Hogy mennyit bír el ezekből a költségvetésekből a magyar ipar, a magyar gazdaság , a magyar pénzügyi szféra, nem tudom. De olyan gazdaságpolitikával és olyan preferenciákkal, amilyenekkel az elmúlt években dolgozunk, azt hiszem, hogy semennyit. (19.40)
