Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4895 Úgyhogy azt gondolom, hogy a szövetség helyett talán megfontolandó lenne egyetlen törvényhozási aktussal az integrációra megérett egyetemeknek egyetlen egyetemmé, nem szövetséggé, hanem egyetemmé való integrálása, főiskolák esetébe n - ahol arra megérettek a főiskolák - ugyanennek a megtétele, bizonyos esetekben egyetemek és főiskolák integrációjának a megvalósítása anélkül, hogy egy nagyon bonyolult, túlszabályozó, a tagintézmények fölé helyezett uniformizált túlszabályozott szövets éget ajánlana a felsőoktatási törvény. A következő témakör, amiről én szólni szeretnék, ez nem egy nagyjelentőségű, de fontos, az alkotmányt is érintő ügy. Sajnos benne maradt a felsőoktatási törvényjavaslatban az, hogy az egyetemek és főiskolák vezető ta nárait, a professzorokat, illetve a rektorokat a kormány előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki. Ez tarthatatlan az egyházi egyetemek és főiskolák vonatkozásában, ez a jelenleg hatályos alkotmányban is benne van, de már most, az alkotmányelőkészí tés során figyelemmel kísérjük ezt, mert az egyházak autonómiáját sérti, hogyha az egyházi egyetemek és főiskolák élére a köztársasági elnök nevezi ki a rektort vagy a főigazgatót, illetve az egyetemi tanárokat. Ezt a jogosítványt meg kell adni, illetve ne mcsak hogy meg kell adni - mert nemzetközi gyakorlat is ezt követi , tovább kell adni, illetve meg kell adni maguknak az egyházi oktatási intézményeket irányító egyházi szervezeteknek, és csak az állami egyetemek és az állami főiskolák és az állami egyete meken oktató tanárok kinevezését kell megtartani a köztársasági elnök hatáskörében, kormányelőterjesztés alapján. A következő, amiről szólni szeretnék, az egyetemek és a főiskolák viszonylatában az, amiről röviden, de nem mindenre kiterjedően Rab Károly is szólt, ezért én azokról, amikről ő ejtett szót, nem beszélnék, arról viszont igen, hogy a felsőoktatási törvény javasolt módosítása fenntartja azt a jogot, amit az előző törvény is fenntartott és biztosított, hogy egyetemek nemcsak egyetemi diplomát, ha nem főiskolai diplomát is kiadnak. Ez helyes, fontos, és meg kell őrizni. Viszont indirekte eltörli azt a jogát a főiskoláknak, hogy egyetemi diplomát adhassanak ki. Tudom jól, hogy ez egy nagyon kényes kérdés, hiszen minden főiskola akkor azért kezdene ha rcolni, hogy előbbutóbb egyetemi diplomát adhasson ki. De hogyha a szakalapítási szabályokat vesszük figyelembe, amelyek részletesen benne vannak a jelenleg hatályos törvényben is, és benne is maradnak, ha az akkreditációs előírásokat vesszük figyelembe, ha figyelembe vesszük azt, hogy mit jelent az egyetemi képzés. Részletesen benne van a törvényjavaslatban, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy csak a szakindítási, szakképesítési feltételeknek megfelelő, az egyetemi képzésnek megfelelő időben és a tö bbi, oktatott óraszámok, és a többi vonatkozásában, illetve az akkreditációs feltételeknek megfelelő esetben, viszont ezekben az esetekben lehetővé kell tenni a főiskolák számára, hogy egyetemi diplomát adhassanak ki. Hiszen szorgalmazza például ez a törvé nyjavaslat a székhelyen kívüli képzést. Azt, mikor egy egyetem saját székhelyen kívül, például a főiskola keretében egyetemi szintű képzést folytat. Ezt jelenleg is megteheti társulás, szerződéses együttműködés formájában, vagy programkihelyezés, ahogy a f elsőoktatás fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat is ezt ajánlja, nagyon helyesen, hogy egyetemek vagy főiskolák is - de most itt az egyetemekről van szó , hogy egyetemek oktatási programokat kihelyezzenek adott főiskolára, és mivel ezek az oktatás i programok annak a három követelménynek, amelyről szó volt: a szakképesítési előírásoknak, az egyetemi diploma tudásfedezetének és az akkreditációs előírásoknak amúgy is meg kell hogy feleljenek, akkor indokolatlan megtagadni a főiskoláktól ezeken a terül eteken, csak ezeken a területeken és ezeken a szakokon, az egyetemi diploma kiadási jogát. Ráadásul, hogyha elfogadjuk azt, hogy a főiskolák integrációja révén néhány főiskola előbbutóbb eljut oda, hogy egyetemi szintű képzést önmaga szakterületén is fol ytathasson, akkor az, hogyha nyolctíz területen, nyolctíz szakterületen főiskolai diplomát adhat ki és az előbb elmondott feltételek mellett egy vagy később két területen pedig egyetemi diplomát adhat ki, ez rendkívül fontos ösztönző erő a főiskolák szám ára, és tulajdonképpen ez teszi lehetővé, hogy a főiskolák
