Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. RAB KÁROLY (független):
4885 Tisztelt Országgyűlés! Több felszólaló nem jelentkezik, ezért megkérdezem Szabó Zoltán államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra? DR. SZABÓ ZOL TÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Most nem, majd a részletes vitában kívánok szólni. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra a jövő heti ülésünkön k erül sor. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása . Az előterjesztést T/2459. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2459/45. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Megadom a szót Rab Károly független képviselő úrnak. DR. RAB KÁROLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Picit lehangoltan kezdem, amit mondani szeretnék majd a felsőoktatásról. Bizonyára nem örülne a kormányoldal, az MSZP és az SZDSZ, ha azt mondanám, hogy annyira becsülik ezt a két témát: a közoktatást és a felsőoktatást, amennyi időt ennek szentelünk. Egy picit azt gondolom, hogy az előző reakciók az ügyrendi vita során kicsit szerényeb b lehetett volna, vagy visszafogottabb lehetett volna. Azt gondolom, mindannyian picit szomorúnak kell lennünk, hogy erre a dologra, erre a nagyon fontos dologra ennyi idő van. Gondoljanak bele, eddig a felsőoktatásról elhangzott a miniszter bevezetője, hé t pártnak a tíz perces felszólalása, most talán még egy óra, ez összesen már két és fél - három óra. Ha azt mondom, hogy ennyit ér a felsőoktatás, akkor, akkor bizony nagyon, sajnos nagy baj van. (18.00) Ha azt mondom, hogy ennyit ér ez a módosítás, tehát annyira jelentéktelen, hogy három óra, kéthárom óra erre elegendő, akkor - szóval - az a kérésem, legyünk együtt szomorúak a dologban. És ne túlzottan magabiztosan gondoljuk azt, hogy bizony ez elég. Az ügyrendi vitán, amin azt gondolom, hogy ezt folytatni kell, tehát nem megállnunk kellett volna, folytatni, de hát egészen biztos vagyok benne, hogy ezek az órák erre nem elegendőek. Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy '93ban erre a törvényre volt egy év , másfél év. Azt gondolom, hogy fél év elég lett volna rá, de egészen biztos vagyok benne, hogy az a rengeteg módosító indítvány, ami akkor keletkezett, jobbá tette a törvényt. Én tudom, hogy most a kormányoldalról is nagyon lényeges kérdésekben vannak mód osító indítványok, ezeket egész biztos vagyok, hogy nem lesz igazán idő jól kitárgyalni, nem lesz igazán idő arra, hogy leszondázzuk azt, hogy az érintettek - akik ellen és akik nélkül sem lehet oktatást csinálni - valójában hogy fognak ezekre reagálni. Ug yanakkor rögtön mondom, azt gondolom, hogy néhány dolgot akár az ellenükre is meg kell lépni, mert kényszerhelyzetek is vannak. Azért is tartom ezt nagyon kényesnek, mert itt a ciklusidő, akár a közoktatásra gondolok, az nyolctizenkét év, a felsőoktatásba n háromhat év vagy több, tehát a hiba vagy az eredmény nagyon hosszú idő alatt derül ki, és a parlament mint fogyasztóvédelmi hely, nem hiszem, hogy megteheti,
