Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
4858 "méregfogát" vetettük volna el, és még rosszabb lett volna a parlamenti színvonal ezekben a kérdésekben. Én azt hiszem, hogy sokkal fontosabb lett volna az a szándék, h ogy a politikai pártok, a frakció vezetői igenis meg fogják gondolni, hogy ez a négy együttes feltétel fennáll. Most úgy tűnik a vitából, hogy már a vita résztvevői sem tartják fontosnak ezt a négy feltételt. Varga László például éppen arról beszélt, hogy hát ezek egészen furcsa feltételek. Hát a napirend előtti felszólalásnak ez lett volna eleve a rendeltetése, hogy ez a négy feltétel együttesen teljesüljön. Az, hogy ez nem teljesült, vezetett oda, hogy kénytelenek voltunk valamiféle más eszközhöz nyúlni. Ha az önkorlátozás, az önkorlát az, hogy valaki tudomásul vegye, hogy a parlamenti idővel ne éljen vissza, ide vezetett, akkor sajnos más eszközhöz kellett nyúlni. Nagyon fájó szívvel mondom azt, hogy kellett nyúlni, mert bíztunk abban kormánypárti képvise lőként, amikor dönthettünk volna akár másként is 1994 őszén, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok vezetőinek nagyobb önmérséklete lesz ebben a kérdésben és tényleg a napirend előtti négyes feltételt be fogják tartani. Dávid Ibolya beszélt egy másik nagyon fontos kérdésről, teljes egészében igaza van. Mi a megelőző parlamentben például harcoltunk azért, hogy a kormány ellenőrzésének hatékony módszerei legyenek. Mi lett a válasz? Az alkotmányjogi bizottságban egy nagyonnagyon vitatható egyedi döntés után az akkori kormánypárti többségnek az 50% kellett a meghallgatáshoz, leszavazta az igazságügyi miniszternek a meghallgatását. Miért? Csak. Az 50%os szabály, tehát a többségi szabály ezekben a kérdésekben ezért volt rossz, ezért akartunk mi ez alá szállni, ezé rt mondtunk 40%ot. És, hogy a választás végeredménye 28% lett az ellenzéki pártok javára, hát mit lehet tenni? A kormánykoalíció önként ment bele a 20%ba, hangsúlyozom, mert a világon még egy ilyen parlament nincs, ahol a 20%kal jogokat lehessen gyakoro lni. Ez igenis a mostani parlament testére szabott rendelkezés, amelyet lehetőség szerint meg kell majd változtatni a következő parlamentben, mert egy más összetételű parlament így nem tud működni, hogy a tegnapi szavazás is ezt bizonyította. Azzal én nem értek egyet, hogy a kormánypártok miért nem élnek többet a napirend előtti felszólalás kérdésével. A kormánypártok betartják azt a tendenciát, azt az ígéretet, hogy igenis a Házszabály szerint élnek a napirend előtti felszólalási joggal, és nem a négyes fe ltétel megléte nélkül mondanak napirend előtti felszólalásokat. Itt mindössze arról van szó, hogy van aki betartja a Házszabályt, van aki nem tartja be a Házszabályt. De azt, hogy valaki nem tartja be a Házszabályt azt a másik terhére róni aligha lehet eti kusan. Nos a következő kérdés, kormányfői megszólalás, föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a korábbi Házszabályban teljesen kötetlenül, bármikor a kormány képviselői megszólalhattak, nem volt korlátozva. Éltek is vele, szerencsére akkor, amikor kell ett. Boross Péter például itt jelentette be annak idején a ferihegyi robbantást a délutáni órákban, frissen ahogy kellett, amikor megtörtént. De nem valamiféle szabályokhoz kötve, hanem azért, mert ez egy országot érdeklő fontos esemény volt. Ez tényleg az volt. Nos, a kormányfői megszólalás nincs olyan feltételekhez kötve éppen azért, mert a kormányfő, a köztársasági elnöknek a kezét nem szabad megkötni, hogyha valamit el akar mondani az országnak, akkor mondja el, éppen azért mert kivételes helyzetben van . Hogy ilyen kivételes helyzetben van, az éppen Antall Józsefnek volt az érdeme, aki a konstruktív bizalmatlansági elv megvitatásával és az SZDSZel kötött megállapodásban ezt elérte. Ha a miniszterelnöknek ilyen jogköre van, mint amilyen van a magyar közj ogban, akkor a miniszterelnököt igenis megilleti az a jog, hogyha meg akar szólalni, szólaljon meg. Mostanában úgy tűnik, egy olyan gyakorlatot alakított ki, hogy havonta egyszer szólal meg. (15.50) Hogy akkor mennyi mondanivalója van, mennyi nincs, az ter mészetesen már az ő ügye, hogy eldöntse.
