Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP):
4793 felszólalásaiban, biztos hogy él és van. De csak egy témát szeretnék ehhez kiemelni, mégpedig az államháztartási reform, és az elkövetkezendő időben az egész közigazgatási reformnak a kérdését, ami nagy mértékben meghatározza a sportnak a helyzetét is, mint azt, ami ma a gazdaságban zajlik. Ugyanis hiányzik az a területi középszint ma a társadalomban, amely valamilyen formában föl tudja fogni, kezelni tudja a problémákat. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Én nem tudom, hogy jó úton járunk, de biztosan, hogyha a megyei önkormányzatokhoz tesszük majd a törvény hatályánál fogva, az önkormányzati törvényben, hogy lesz gazdája ennek a sportnak a megyékben, illetve a területen vagy régióban, és akkor, azt hiszem, hogy elindulhat egy olyan összegzés, ahol a megyében leltárt csinálhatunk, hogy mi működik, mi nem működik, és ez is egy alapja lehet annak a költségvetési tárgyalásnak, amely remélhetőleg az 1997es költségvetésben az ősz folyamán megjelenik. Köszönöm szépen. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kösz önöm szépen. Soron következik Körösfői László a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Jeszenszky Géza, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót Körösfői László képviselő úrnak. KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előtt ünk fekvő, sportról szóló törvényjavaslatot abból a megközelítésből kívánom vizsgálni, hogy elősegítie - és ha igen, milyen mértékben - a sportegyesületek működését. A kis és nagy sportegyesületekét egyaránt, melyek az érdemi sporttevékenység alapvető szí nterei, szervezeti keretei, s melyek az állam szocializációs, egészségügyi és pedagógiaipolitikájának is egyik fontos láncszemét kell, hogy képezzék. Megjegyezni kívánom, hogy e témában szeretett volna szólni Baráth Etele képviselőtársam is, de kormánypro gram miatt nem tud itt lenni. Mondanivalómat helyzetelemzéssel szeretném kezdeni. Ezen a téren rendkívül sok, gyakran egymásnak ellentmondó adat, megállapítás lát napvilágot, ezért én egy hivatalos állami szerv, az Állami Számvevőszék adataira, megállapítá saira fogok támaszkodni. Az Állami Számvevőszék 1994ben végezte el a sport céljait szolgáló központi, állami és egyéb forrásból származó pénzeszközök felhasználásának pénzügyi, gazdasági ellenőrzését. A vizsgálat megállapítása szerint, amíg 1990. évben 30 52 sportegyesület volt a diáksportegyesületek nélkül, 6788 szakosztályában 202 ezer fő igazolt versenyző sportolt, addig 1993ra a sportegyesületek száma már csak 2826, a szakosztályok száma 6429, és a nyilvántartott sportolók száma 173 ezer fő volt, tehá t 30 ezerrel kevesebb, mint három évvel korábban. A sportegyesületek számának csökkenése látszólag viszonylag alacsony, 8%os, de ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a korábbi többszakosztályos egyesületek nem kis hányada egyszakosztályossá alakult át, egyr észt a közterhektől való szabadulás miatt, másrészt azért, mert könnyebb támogatót találni egy meghatározott sportág, szakosztály esetében. Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint - idézem : "A központi költségvetésből az OTSHn keresztül a sportegye sületeknek közvetlenül juttatott állami pénzeszközök mértéke és aránya csökkent, egyre kevésbé voltak képesek fedezni a szakmai feladatok végrehajtását, az egyesületek működőképességének fenntartását. (11.00) Ugyanakkor nagymértékben csökkent a vállalkozás ok részvétele is a sportegyesületek támogatásában." Eddig az idézet. Ebből következően - ez még mindig az Állami Számvevőszék megállapítása - a sportegyesületek költségvetése igen sok kívánnivalót hagyott maga után, nemegyszer előfordult, hogy a sportegyes ületek adott évben nem készítettek költségvetést a források
