Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
4755 GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kőszeg Ferenc által előterjesztett módosító indítvánnyal kapcsolatosan azt hiszem, hogy tisztáznunk kellene valamit. Nem történeti értelemben, mert ott nincsen vita közöttünk, sem Donáth Lászlóval. Egész egyszerűen a kérdésre kellene választ adni ahhoz, hogy a módosító indítvánnyal kapcsolatosan legalábbis pontos véleményt alkossunk. Miről sz ól a dolog? Kossuth esetében is, Nagy Imre esetében is a törvényjavaslat itt és akkor, a törvény mint nemzeti szimbólumokat határozza meg ezeket a történelmi alakokat. A magyar nemzeti függetlenség, a szabadságharc, a forradalom szimbólumaiként írja le eze ket, ekként fogja föl. Mi való egy ilyen szimbolikus tetthez, mint ez a törvényjavaslat is volna elfogadása esetén, mi illik bele egy ilyen gesztusba, és mi nem illik bele? Ha valóban elfogadjuk, és annak szellemében, amiről Surján László is az imént beszé lt, hogy a megbékéléssel kell közelítenünk ehhez a javaslathoz, ha úgy gondolja bárki, és az ízlésébe belefér, hogy amikor a nemzet, a közös emlékezet szimbólumairól beszélünk, abba belefér hóhérok megemlítése, azzal én nehezen tudok vitatkozni. Az én szám omra, az én ízlésembe ez nem fér bele. Tudom, hogy ízlésekről nehéz vitatkozni, de az ízlésbeli dolgokhoz történetiséget vagy történeti argumentációt fűzni meg nem szerencsés. Éppen ezért én a mondó vagyok, hogy ezt a javaslatot, amelyet Kőszeg Ferenc itt leírt, ebben a formájában, de módosított formájában sem lehet támogatni, mert egyszerűen illetlen az eredeti javaslathoz, az eredeti javaslat szelleméhez. Köszönöm. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szaba d Demokraták Szövetsége. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Ház! Azt hiszem, Kőszeg Ferenc barátom a Pilátus hasonlattal maga értékelte és minősítette a dolgot, hiszen van az a magyar népi mondás, hogy "Hogy került Pilátus a krédóba?". Tehát egyszerűen nincs ott tulajdonképpen szerepe, hát úgy van a krédóban, hogy "kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemették", tehát nem tartom ezt szerencsés hasonlatnak. Azt nem hiszem, hogy az akkori gyilkosoknak és politikusoknak meg kellene bocsátanunk éppen ebben a törvényben és valahogy nem is illenek ide. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból nem tudom támogatni Kőszeg Ferencnek a javaslatát. De hogyha már erről beszélünk, és a gyilkosokról beszélünk, hadd mondjak valamit, hogy az MSZMP intéző bizottság ában Kádár János még 1957 elején közölte, hogy igen szigorú és következetes felelősségre vonások lesznek, ami érinti Nagy Imrééket is, másokat is, s aki ezt nem tudja vállalni, inkább álljon föl és menjen el. S akkor két ember fölállt. S úgy gondolom, hogy ennek a két derék embernek a nevét jegyzőkönyvbe kellene rögzíteni, bár a történészek ezt pontosan tudják. Az egyik nemrégiben halt meg, és később is sok kitűnő és nemes dolgot cselekedett: Gyenes Andrásnak hívták az egyiket és Köböl Ferencnek a másikat. Köböl Antalnak, nem Gyenes Antalnak bocsánat, elnézést, hogy... Tehát Gyenes Antal és Köböl Ferenc voltak azok, akik fölálltak, lemondtak, és nem vállalták ezt. Tehát lehetett ilyet tenni, tettek is ilyen és azt hiszem az ő cselekedetüket meg kellene itt ö rökíteni. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. (Gyér taps a kormánypárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Sándorffy Ottó képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. (Kőszeg Ferenc kézfelemeléssel jelzi szólási szándékát.) (21.30) Kétpercre megadom a szót Kőszeg Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : De az, hogy hogy' került Pilátus a Credóba, hogy szükségese, hogy ott van vagy nem, vagy csak egy időpontmegjelölést jelent a neve, azt nem tudjuk vagy nem érdemes róla vitatkoznunk. De hogy Kádár hogy' kerül bele ebbe a történetbe, azt pontosan tudjuk; úgy került bele, hogy elárulta Nagy
