Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
4753 nem akarom természetesen ilyen teológiai régiókba, nincs is hozzá műveltségem, hogy ilyen teológiai régiókba vigyem a dolgot, én azt gondolom, hogy szekuláris módon is igaz ez. És végezetül azt hiszem, hogy az ügyetlen és esetleges fogalmazás helyett talán jobban teszem, hogyha felolvasom azt a néhány szót, amit a törvény indokolásaképpe n írtam. Abban azt hiszem, hogy benne van az, hogy miért tartom fontosnak azt, hogy ez a törvény ne maradjon csonka, ha az elfogadására sor kerül. Nagy Imre mártírhalála és tágabban a forradalom leverése, nem sorscsapásként következett be. A tragédiának, v agy nevezzük inkább gaztettnek, voltak hazai felelősei, hazai vétkesei. A magyar önszemlélet gyengéje, hogy nem szeretünk, bár nagyjaink, Kölcsey, Petőfi, Ady példát mutattak erre, szembenézni azzal, nem terhelie vajon erkölcsi felelősség történelmünk kat asztrofális eseményeiért magát a társadalmat is, és ha igen, hogyan oszlik meg ez a felelősség a társadalom egyes csoportjai, a döntéshozók, a döntéseket végrehajtók és a döntéseket elfogadók között. Az aradi vértanúkra emlékezünk, mögöttük ott van Haynau sötét árnyéka, de ott van Ferenc Józsefé is, akit a nemzet 18 évvel később alkotmányos uralkodójának fogadott el. Ha törvényt alkotunk Nagy Imre emlékéről, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mártírumában és a forradalom leverésében tevőleges szerepet j átszottak honfitársai, nemzetünk hazaárulóvá lett tagjai. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Donáth László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Kéthárom megjegyzést hadd fűzzek Kőszeg Ferenc szavaihoz. Az első, én örülök annak, hogy módosító indítványt adott be, hiszen csak ahhoz lehet beadni, ami van. Ezzel a gesztusával a maga részéről mégiscsak kezdeményezésünket legalábbis javítandónak minősítette. A második megjegyzés ahhoz kapcsolódik, amiről beszéltünk a megelőző percekben, és kétségtelenül így gondolom, ahogy ő engem idézett, szükség van Pilátus megemlítésére, minden misén és minden istentiszteleten, ahol keresztények ö sszejönnek, több okból. Nem fogok teologizálni elnök úr, de a dolog lényegéhez hozzátartozik. Hagyományosan benne él a 2000 éves kereszténységben az antijudaizmus, amellyel szemben az első keresztényhitvallása pontosan megfogalmazza, hogy kit terhel Jézus halála. Ebben az értelemben a történeti tisztesség követeli meg, hogy minden idők keresztényei ne összevissza vádaskodjanak, ne keressenek mindenkiben bűnöst, hanem tudják azt, kié ebben az esetben a politikai felelősség. Pilátusra gondolok. A másik az üdv össég történeti differencia, ami azt jelenti, hogy nincs értelme a megváltásnak, e földön a megszentelődésnek, akkor, ha a gonosz fölött nem győzedelmeskedik valaki. Ennek a totális gonosznak a szimbóluma ebben az esetben Pilátus és a római birodalom. Az, hogy ő pontosítva, megnevezve lett a hitvallásban, az arra szolgál, hogy az ezt meghaladó, a történelmi időn túllévő, bár történelemben munkálkodó isteni szándék méginkább konkréttá váljék. A mi esetünkben, és ebben az értelemben én egyetértek Kőszeg Feren c módosító indítványával, sem eltagadható, hogy volt valaki és voltak valakik, akik úgy gondolták, hogy történelmi küldetésük hóhérrá lenni. Ő finomabban fogalmazott, de mégiscsak erről van szó, ezek az emberek az akkori MSZMP vezetői, lehet, hogy tépelődv e, lehet, hogy magukban viaskodva, ki tudja hogyan, de mégiscsak arra vállalkoztak, hogy azokkal, akikkel az elvi összetartozáson túl egy közös mozgalom és annak mindenfajta küszködése összekötötte őket, azokat megöljék és börtönbe csukják. Nem lehet Nagy Imre emlékét, nevét sem kiejteni - Sándorffy Ottó képviselő úrnak igaza van , a miniszterelnök megjelöléssel, hogy mellé ne gondoljuk a hóhérok nevét, vagy méginkább a
