Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Normák-e a normák az egészségügyben?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
4667 gyermekpulmonológia, hogy a gyermek légúti betegségek számára csak a budapesti intézet maradt volna. Miniszter úr akkor megnyugtatta a képviselő ura t azzal, hogy azt válaszolta, hogy egy módosító indítvány hatására támogatni fogják, hogy 30 ágy helyett 87 ágy maradjon fönn e feladatok ellátására. Tudjuk, hogy a mosdósi kórház pulmonológiájának fennmaradása közérdek, ebben tehát egyetértünk. De a kérd ésem az, hogy ez miért módosító indítvány révén derül ki? Hány esetben fog esetleg később kiderülni, hogy a képlet alapján itt is, mint a miniszter úr a válaszában mondta, működésképtelen intézmény maradna? S ha egyszer bezártak egy osztályt, vajon mennyib e fog kerülni, amikor kiderül a szüksége, az újraindítása? Kérdésem végül is az, hogy hogyan kívánják meghatározni a szükséges, a tényleg szükséges ágyszámokat? Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre Szabó György népjóléti miniszter válaszol. Megadom a szót. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban: én nem tapasztalom azt, amit ön mondott, hogy a kórházi vezetők holmi ka pcsolatkeresés után futkároznának. Ez tavaly valóban így volt, egyszerűen azért, mert akkor egy olyan törvénymódosítás született, hogy miniszteri döntéssel kellett meghatározni, hogy hol, melyik intézmény milyen ágyszámmal rendelkezzen. Éppen erre utalván, és az alkotmánybírósági döntéseket is figyelembe véve, tiszteletben tartva, döntöttünk úgy, hogy a parlament elé terjesztünk egy, normatívát is tartalmazó törvényjavaslatot, amelyik szabályozná azt, hogy az ország különböző térségeiben a fekvőbeteg intézm ények milyen teljesítménnyel kell hogy rendelkezzenek. Alapvető félreértés, tisztelt képviselő úr, amibe nemcsak ön, hanem ebben a szakmában sokáig dolgozó képviselőtársai is beleestek - hadd ne hivatkozzam most meg, hogy kikről van szó, minekutána a törvé ny tárgyalása a parlament előtt van , hogy a tízezres nagyságrend abból a képletből származna, amit a parlament előtt benyújtott törvényjavaslat tartalmaz. Nem erről van szó. Az, hogy a tízezer ágy mint fölösleg benne van a rendszerben, az egészen más sza kmapolitikai elemzések alapján született, amit itt és most nincs módom - időhiány miatt - kifejteni. Amit a képlet meghatároz, az az, hogy az a tízezer ágy területileg hogyan oszoljon meg. És e tekintetben megítélésem szerint mindazok a tényezők - nem 240, csak 140, azok - igenis helytállók, azok igenis olyanok, amelyekkel szemben mind ez idáig semmifajta reális alternatíva nem született. Ennélfogva úgy ítéljük meg, hogy ennek a fönntartása, ennek az alkalmazása a törvény tárgyalása során véglegesen is alka lmazható, megtartható és követendő. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Viszontválasz illeti meg képviselő urat. Megadom a szót. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm válaszá t. Tulajdonképpen a döntés módja keltett bennem aggodalmat. Mindenesetre a tízezer ágyfölösleg is kérdéses számomra, legalábbis a napokban lezajlott hastífuszjárvány bizonyította azt, hogy minden ágyra szükség volt. Tömeges méretű ipari mérgezés is elképze lhető, ipari katasztrófák esetén is nyilvánvalóan szükséges volna nagyobb ágyszám. Tehát én nem vagyok benne biztos, hogy a döntés ebből a szempontból megalapozott volt. De ez nyilvánvalóan nem fér bele egy ilyen rövid kérdésfelelet lehetőségébe, ami ma v an. Azonban az a rossz érzésem volt, mivel a miniszter úr öt szocialista és egy szabaddemokrata képviselő - akiknek a neveit az Országgyűlésen én fel is soroltam mintegy reklám helyett - kérésére másként dönt, és visszakerül néhány ágy egy adott intézethez , amely teljesen elismerhetően szükséges, ez számomra arra utal, hogy a kórházak kiszolgáltatottak továbbra is a kézi vezérlésnek.
