Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - A nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős, állami tulajdonú társaságok körének meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
4659 Mindenekelőtt sajnálattal kell tagadhatatlan tényként megállapítani, hogy az Ogy. határozati javaslat 1996. áprilisi benyújtásáig a kormány mulasztásos törvénysértést követett el. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 8. §ának (2) bekezdése szerint, amire a jelen országgyűlési javaslat hivatkozik, a kormánynak a törvény - nem akarom mindig hosszan idézni a nevét, tehát mikor t örvényt mondok, mindig erre az 1995. évi XXXIX. törvényre fogok hivatkozni. E törvény hatálybalépését követő 60 napon belül kellett volna az Ogy. határozati javaslatot beterjeszteni az Országgyűlés elé. Minthogy a törvény 1996. június 16án lépett hatályba , ehhez képest a kormány bő 9 hónapot késlekedett. Ennyi egy gyermek kihordási ideje - bocsánat a hasonlatért , ennyi késedelemmel tett eleget a kormány törvényes kötelezettségének, ennyi ideig volt tartós törvénysértésben. Hangsúlyoznom kell, hogy az 199 5. évi XXXIX. törvényt ugyanezt, a kormány terjesztette a parlament elé, sem a 8. §t, sem az azokban rögzített határidőt nem az ellenzék kényszerítette a kormányra, hanem a kormány maga vállalt erre törvényi kötelezettséget. A miniszterelnök úr tegnap eb ben a Házban mondott igen szívhez szóló beszédet az ellenzék együttműködéséről, és megvádolta is egyben ennek hiányával. Erre azután a kormánypárti vezérszónokok - elnézést a populáris hasonlatért - még rá is tettek egy lapáttal. Most én is szívhez szólóan kérem a miniszterelnök urat, hogy igen tisztelt kormánya térjen le a sorozatos törvénysértések útjáról. Legalább a saját maga által előterjesztett és elfogadott törvényeket tartsa be. Mert amíg ez nem történik meg, nemigen beszélhetünk jogállamról, nemige n hiányolható az ellenzék közreműködése a törvénysértésekben. Hiszen valamennyi képviselő arra tett esküt 1994ben, hogy a törvényeket megtartja, és - legjobb emlékezetem szerint - ezt tette a kormány is. A beterjesztett országgyűlési határozati javaslatna k egyébként nem késedelmessége okozza az egyedüli törvényességi problémát. Igen kérdéses ugyanis, hogy az Ogy. határozati javaslat által előterjesztett, hevenyészett listának mi az értelme. A vitának eddigi szakaszában Bauer Tamás igen tisztelt képviselőtá rsam és az előbbiekben maga a miniszter úr is javaslatot tett egy parlamenti vizsgálóbizottság fölállítására. Ezt a parlamenti vizsgálóbizottság létrejöttét állítólag a Kisgazdapárt akadályozta meg. Érdemben szeretnék ehhez a kérdéshez hozzászólni. Ha vala ki alaposan átolvassa a törvényt, akkor ott a privatizációval kapcsolatos előirányzatok, nevezetesen az 1995. évi XXXIX. törvény 2. §ában a vagyon értékesítése során különösen figyelembe veendő követelményeknek a)tól i)ig terjedő pontjait állapítja meg. Ezeknek a kritériumoknak a nagy része nem mérhető, vagy nagyon nehezen mérhető és nagyon nehezen hasonlítható össze. Következésképp ez olyan, hogy itt lehet szlalomozni a különféle követelmények és kritériumok között, és végső soron nem lehet megállapítan i objektív mércével, hogy egy privatizáció sikeres volte vagy sem. Csak mondok néhány kritériumot: a gazdálkodás hatékonyságának a növelése, a gazdaság tőkehiányának enyhítése, nemzetközileg élenjáró technikák vezetési és marketingtapasztalatok megszerzés e. Kérem, aki valaha is foglalkozott közgazdaságtudománnyal és annak ezzel az ágával, nagyon jól tudja, hogy jelenleg hiányzik a módszer annak összevetésére és értékelésére, hogy ennyire különböző szempontoknak, amelyek egyenként is igen nehezen kvantifiká lhatók, az összevetése milyen formában végezhető el. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes - elnézést a hasonlatért , rá lehet mondani egy privatizációra, hogy sikeres volt, de egy másik kritérium alapján azt lehet mondani, hogy sikertelen volt. Ezzel ór iási játéklehetőségek állnak a kormány rendelkezésére. Aztán a törvénynek egy későbbi paragrafusa külön is előírja, hogy az anyagi ellenérték, amit pénzben fizetnek a privatizáció során, kiemelten figyelembe kell venni, még egy csomó szempontot. Még a 2. § imént felsorolt a)tól i)ig terjedő szempontokon túlmenőleg és, ismétlem, a pénzbeli ajánlattól függetlenül, illetve azok mellett ez önálló szerepet kap. Ilyen a reorganizáció, ennek óriási közgazdasági szakirodalma van. A reorganizáció egy teljesen megf oghatatlan valami, erre is lehet mondani, hogy reorganizáció, arra is. Ezek ilyen levegőbe
