Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
460 tartják. Azt hiszem, a bizonytalanság legfeljebb abban a pénzügyi értelemben vethető fel, amely értelemben az országnak majdnem minden területén b izonytalanság van, hiszen a gazdasági helyzet nem ennek a kormánynak - és el kell ismerni, nem is az előző kormánynak - az idején, hanem még azt megelőző időtől kezdve, folyamatosan romlik. Ebben a gazdasági helyzetben pedig a kormány kényszerintézkedésekr e kényszerül. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány nem óhajt megtakarítani a közoktatáson, de nem lehet szó nélkül elmenni azok mellett a számok mellett, hogy '8694 között 314 ezerrel csökkent az általános iskolai tanulók száma, eközben 5 ezerrel nőtt a pedagógusok száma, 275tel nőtt az iskolaépületek száma, és több mint félezerrel nőtt azoknak az iskolaépületeknek a száma, ahol 100nál kevesebb gyerek tanul, tehát ahol a fajlagos költség különösen magas. Úgy gondolom, hogy az oktatás valóban stratégiai ágazat, az oktatásra kiadott pénz az emberi tőkébe történő beruházás, és ezt a kormány változatlanul vallja. Ugyanakkor, ha két egymáshoz közeli, 300 főre épített iskola közül mind a kettőben 150150 gyerek tanul, akkor ez nem az emberi tőkébe történő ber uházás, hanem egyszerűen pazarlás. Ezt a pazarlást a kormány nem engedheti meg magának, és immár az önkormányzatok sem engedhetik meg maguknak. Ha tehát arról van szó, hogy intézményeket, osztályokat pénzügyi racionalitás okából össze kell vonni, ezek olya n tények, amelyeket a kormány maga is fájlal, de a pénzügyi realitásokkal szemben sem saját magát, sem az önkormányzatokat, sem az ország népét nem tudja megvédeni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldali padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszön öm. Megadom a szót Csépe Béla úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőhelyettesének. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy vélem - röviden hozzászólva ehhez a témához , hogy a kormányzat közoktatási és felsőoktatási törvényhozási tervei mellett teljesen jogos annak a fölvetése, hogy tulajdonképpen itt már az oktatásnak egy bizonyos, nemcsak elbizonytalanodása, hanem megrendülése történt az elmúlt két év alatt. Sajnos többször a kormányzat leggyengébb pontjaként kellett értékelnünk a kultusztárcát, elsősorban azért, mert nem tudott igazán szót érteni azokkal az érdekképviseleti szervekkel, melyek ezen a területen dolgoznak. Tehát nem azért, mert meghirdette a modernizációt. Véleményünk szerint is szükséges modernizáció. Ennek a tagla lása nyilván nem lehet ennek a hozzászólásnak a témája. Azonban itt is nagyon kiviláglott a társadalomnak a nem megfelelő kezelése. Olyan szükségtelen jelenségek voltak az oktatás területén, amelyek tulajdonképpen elbizonytalanították az oktatásban dolgozó kat, és ez a folyamat jelenleg is tart. Csak remélni tudjuk, hogy megfordul, hiszen az előző témához kapcsolódóan merem állítani azt, hogy tulajdonképpen ez is egy elszegényedés, hiszen az ország legnagyobb kincse a talentum. A talentumok gondozása, annak a biztosítása, hogy érvényesülhessenek, a legfőbb ismérve annak, hogy a mindenkori kormány helyes úton járe vagy sem, hiszen ez határozza meg a jövőt. A talentumok érdekében kell szólnunk, meg kell akadályozni a tehetségek elkallódását. Meg kell még említ enem, hogy a normatívák felemelése tulajdonképpen szemfényvesztő volt, hiszen az egy főre jutó ellátás gyakorlatilag csökkent. Időm lejárt. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Lampe rth Mónika frakcióvezetőhelyettes asszonynak, Magyar Szocialista Párt. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) :
