Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY, népjóléti miniszter:
4536 Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Dobos Krisztina frakcióvezetőhelyettes asszony, MDF. Megadom a szót. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban mindannyian aggodalommal figyeltük azoknak a gyermekeknek a sorsát, akik ételmérgezést szenvedtek, akik folyamatosan kerültek a kórházakba, és meg kell hogy mondjam, hogy ezen ét elmérgezés kapcsán az egészségügyben dolgozó orvosok és ápolónők nem jelesre, hanem kitűnőre vizsgáztak. Hiszen azok az orvosok és ápolónők maradtak ott éjszaka, akiknek lejárt a munkaidejük, azok az orvosok és ápolónők jöttek be vidékről is, elutazásról, hétvégén, akiket folyamatosan a kormány azzal fenyegetett, hogy bezárt gyermekkórházi ágyak után őket is el fogják bocsátani. (Morgás az MSZP padsoraiból.) Tisztelet övezi az orvosokat és az ápolónőket, és szülők ezrei, százai kértek minket és telefonálta k, azt hiszem, minden parlamenti párt képviselőinek, hogy próbáljanak valamit tenni, hiszen bármikor lehet ilyen fertőzés. Az első kánikulai nappal együtt érkezett be ez a szalmonellafertőzés. Tessék végiggondolni, hogy a tavalyi, tavalyelőtti években hány szor fordult elő ételmérgezés, hányszor fordult elő szalmonellafertőzés. Mit tehet akkor a kórház, mit fog tudni tenni az a kórház, amelyiknek folyamatosan fenyegetettség állapotában kell élni, hiszen már szó volt arról, hogy bezárják a Budai Gyermekkórház at, szó volt arról, hogy a János Kórház gyermekosztályát leépítik, szó volt arról, hogy a László Kórházban sem szükséges ekkora fertőzött ágylétszám. Most megtapasztalhattuk azt, hogy nem lehet 100%os kihasználtsága ezeknek az ágyaknak. Most megtapasztalh attuk azt, hogy volt, amikor a folyosón kellett infúziót adni a kisgyerekeknek, hiszen nem tudták lefektetni még ágyra, és csak a későbbiek során sikerült megfelelő ellátásban őket biztosítani. (Nevetés.) Ez a szalmonellafertőzés nem volt végzetes. Szerenc sére minden kisgyerek idejében került kórházi ellátáshoz, szerencsére, hiszen meg kell mondani önöknek, hogyha valaki nyolc órán belül nem kapott volna lázcsillapítót és megfelelő infúziót, akkor lehet, hogy kiszáradt volna. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ö nök felelőssége is természetesen az, hogy vajon megszavazzuke azt a tízezer kórházi ágy csökkentését, vajon mi történt volna, hogyha Budapesten az ötezer kórházi ágy csökkentése már megtörtént volna, vajon mi történt volna, hogyha a miniszter úr előbbiek során már elmondott mondata megtörténik, hogy cselekedni kell. Ez az esemény, ez a - szerencsére - nagyon sikeres esemény, arra mutat rá, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy mikor kívánjuk csökkenteni az egészségügyet, hogy mikor hozzuk olyan helyzetbe az orvosokat és az ápolónőket és az egészségügyi dolgozókat, hogy az erejüket megfeszítve mentsék meg az embereket. Ma az egészségügyet csak az ő munkájuk lelkiismeretessége tartja tulajdonképpen kordában. Csak az ő tisztességük az, amelyik megmentette a gyer ekeket és a felnőtteket. Ezért úgy gondolom, hogy a parlamenti képviselők felelőssége óriási. Óriási, hiszen bármikor lehet még egyszer ilyen fertőzés, bármikor előfordulhat, hogy gyerekek százai kerülnek kórházba, és bármikor előfordulhat, hogy nem tudunk segíteni rajtuk. Ezért még egyszer tisztelettel meghajtjuk a fejünket azok előtt az orvosok előtt, ápolónők előtt és egészségügyi dolgozók előtt, akik az elmúlt napokban, az elmúlt éjszakákban és az elmúlt hétvégén dolgoztak, és nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolják meg, hogy az igen szavazatok a kórházi ágyak megszüntetésében milyen következményekkel járhatnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Erős taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó György népjólé ti miniszter úrnak. SZABÓ GYÖRGY , népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban azt hiszem, hogy nyugodt lelkiismerettel csatlakozhatunk Dávid Ibolya képviselő asszony azon köszönetéhez,
