Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
454 villanyáramáremelések mellett ott áll a fizetésképtelenség miatti számlatartozások egyre növekvő összege. De a szegénység címén nemcsak a leginkább lecsúszott rétegekről kell szólni, hanem mindazokról, akik nem jutnak el egy történelmileg remélt, jobb korban egy emberhez méltó élethez. Elsősorban a többgyermekes családokról, akiknél pedig a magyar jövő záloga van, s akiknek áldozata már s zinte az egyetlen remény ebben az országban. Mindaz, ami gazdasági téren történt az elmúlt hat év alatt, a korábbi negyven év következményeként, természetesen eredményez életszínvonalcsökkentést, azonban az elszegényedés mellett kirívó a meggazdagodás is bizonyos szűk körökben. Ez is a piacgazdaság velejárója. Az azonban már nem, hogy főleg a politikai hatalmat gazdaságiba átváltók teszik ki ezt a szűk réteget, s az sem, hogy a jelenlegi politikai hatalom nem érzékeli a szűk esztendőkben segíteni tudó olya n elvek szükségességét, mint a társadalmi szolidaritás és a keresztény felelősség. A birtokon belüliek mérhetetlen önzése tönkreteheti ezt az országot, és ez is kormányzati felelősség. A kormányzatnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a jelenleg szű kölködőkben választási ígéreteivel milyen várakozásokat kelthet. Most, amikor az országra még ráborul a lemondó pénzügyminiszter árnyéka, a várakozók jogosan kérdezik: fellélegezhetneke? Sajnos, nehéz e kérdésre pozitív feleletet adni. A stabilizációs pro gramhoz a lemondott miniszter - nyilatkozata szerint - nem kapta már meg a kormány támogatását. A lemondás után nyilvánvalóvá vált, hogy annak konkrét oka van: a társadalombiztosítási hiányok kezelése. Így a pénzügyminiszter nevével fémjelzett irányzat saj át logikája szerint mindenképpen törést szenvedett. Ezzel szöges ellentétben van a kormányfő nyilatkozata, mely az eddigi gazdaságpolitika folytatását ígéri. Mi azt szorgalmazzuk, hogy következzen be végre az a gazdaságpolitikai fordulat, mely a stabilizác iót is megvalósítva, végre reményt ad az elszegényedés folyamatának megfordítására. Európai integrációnknak nem kell feltétlenül a jelenlegi formájú elszegényedéssel járnia. Nem LatinAmerikába, hanem Európába akarunk integrálódni. Köszönöm figyelmüket. (T aps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót kétperces időkeretben Gyimóthy Géza úrnak, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Jogosnak ítélj ük ezt a Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr által felvetett témát, az elszegényedés problémáját, hiszen a társadalom azt várná a parlamenttől, a kormánytól - minden szervtől, amely segíteni tudna ebben , hogy ez az elszegényedési folyamat megálljon, me ginduljon a kibontakozás, és ma a XX. század végének megfelelő emberi körülményeket, lakáskörülményeket, élelmezési körülményeket biztosítson a társadalom a polgárainak. Először polgároknak kellene lenni természetesen ahhoz, hogy az emberek követelni is tu dják a jogos jogaikat. Úgy érezzük, az emberek nem tudják, hogy a XX. század végén, egy civilizált társadalomban mik a jogaik. Mire gondolok? A probléma azért veszélyes, mert kirívó ellentétek vannak a túl gazdagok és a túl szegények között, a középosztály megindult az elszegényedés felé. Ennek a problémája a következő: 1988ban a VI. számú törvény - amely a gazdasági társaságokról rendelkezik - tette lehetővé, hogy a volt állampárti vezetők külföldi cinkosaikkal a magyar állami vagyont átalakítsák saját cé lokra, privatizálják. A privatizáció legtöbbször rablóprivatizációba csapott át, a középosztály lecsúszott, szegényedett, a gazdagok, a korábbi állampárti párthatáskörlista alapján kedvezményezettek pedig nagyon meggazdagodtak.
