Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
4521 Első megjegyzésem, hogy egy ország ál lapotának megítélésében nemcsak makropénzügyekből lehet kiindulni, hisz egy országnak nemcsak pénzügyei vannak, nemcsak pénzintézetei vannak, hanem nagyon sokféle biológiai, gazdasági és kulturális természetű megnyilvánulása, folyamata, amely szintén minős ítési, osztályzási alap. Kétségtelen tény, hogy Magyarország az elmúlt két év során az államháztartási deficitnek összjövedelmekhez viszonyított arányában elért egy jelentős, 8,3ról 6,5%ra való csökkenést. Csökkent - ennél is fontosabb - a fizetési mérle g deficitje. De már a makro pénzügyi folyamatoknál sem egyértelmű ez a helyzetkép, nem beszélve a gazdaság különféle mércéiről. Ezt a javítást, amit a két fő államháztartási és fizetésimérlegegyensúly pozícióban az ország elért, rendkívül súlyos, magas ár ral kellett megfizetni. Egyrészt felgyorsult az infláció, és az első negyedévben is elég makacsul kitartott egy 27%os, azaz a '94es átlagnál csaknem 9%kal magasabb szinten, amely jövedelmeket elinflált, újra elosztott kedvezőtlen viszonylatba. Miniszter elnök úr hivatkozott a nagyarányú privatizációra. Igaz, de a privatizációnak a tavalyi évben 90%a volt külföldi eredetű, szemben az 199094 közötti körülbelül 50%os aránnyal. Visszaesett a gazdasági megélénkülés üteme minimum másfél százalékkal, de valós zínűleg többel. Ebből is van jövedelemveszteség. Visszaesett különösen a beruházási és a megtakarítási tevékenység. Lebénulási veszély fenyegeti a társalom alrendszereit: az oktatásügyet, az egészségügyet, a jövőbe mutató kutatásfejlesztést, szellemi tőkek épzést. Ez eltávolít minket az európai integrálódásnak a követelményeitől. Én nem gondolom, hogy ezek a tényezők csak öröm- és sikerforrást jelenthetnek számunkra, úgyhogy zárómondatként nyomatékosan hangsúlyoznám én is, hogy itt volna az ideje annak, hogy az ország ügyeivel többet foglalkozzunk. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, aki az MDNP képviselőcsoportja nevében szól. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim ! Néhány megállapításra szeretnék kitérni, amit a miniszterelnök úr felvezetett nekünk a Házban. Ezek közül az első az a megállapítás, amely azzal kapcsolatos, hogy itt a paternalista állam leépítése folyik, és nem folyik a Kádárrendszer restaurációja. N os, én azt hiszem, a Kádárrendszerre sokminden jellemző volt, nem lehet egyetlen, talán éppen a szociálpolitikai, a szociális jóléti kiadások és néhány államháztartási kérdést kizárólagosan ebből a szempontból figyelembe venni. Viszont vannak olyan tünete k, amelyek politikai értelemben bizony igen kétségessé teszik, hogy a demokratizmus kiszélesítése, vagy pedig valami erősen centralizált állammodell felé megyünk. Még egyszer mondom, nem a szociálpolitikáról van szó. Maga az a tény, hogy az egész rendszerv áltozásnak az útját miniszterelnök úr ismételten - és ez már a kormányprogram vitájában is elhangzott - '878889re teszi. Világos, hogy úgy tekinti, mint az abban az időben megjelenő reformkommunista folyamatnak a továbbvitelét, mintha nem lett volna '90ben egy valódi politikai rendszerváltozás az országban, ahonnan mi számítjuk az időszámítást. Ilyen értelemben igenis visszacsempésződik a Kádárrendszer néhány alapvető eleme, és én azt hiszem, hogy ezek közé tartozik az a reflexszerű megállapítás is ism ételten, amelyik arról szól, amivel indult a miniszterelnöki beszéd, hogy ebben a parlamentben éleződik a vita. Én igazán nem tudom, hogy miben éleződik, én gyakran éjjel, amikor hazamegyek, nézek nyugateurópai közvetítéseket, ottani parlamenti dolgokat, hát bizony még nagyon messze vagyunk attól az élességtől, ami egy olasz, francia vagy angol parlamentben lezajlik. (15.30) Én azt hiszem, ez egy nagyon régi, éppen Kádárkorszakbeli reflex, amikor a vitát önmagában éleződőnek tekintjük. Egyáltalán nem érze m annak. Ugyanennek a reflexszerű megnyilvánulása az, hogy ha az ellenzék igen korlátozott időbeli lefolyás alatt a parlamentben elmondja a maga észrevételeit, ez obstrukciónak minősül. Én úgy hiszem, hogy ha az európai parlamentekben
