Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár:
4511 Ne mindig ugyanazon a nyomvonalon haladjunk, kérem, mert az a nyomvonal, ugye az az volt, amikor elkezdődött a látszatparlamentarizmus a fordulat éve után, amikor megalkották a '49. évi XX. törvényt. Utána olyan gyönyörűen m ent a parlamenti munka, hogy egy évben vagy hathét napot is üléseztünk, és voltak hozzászólások is, kemény viták, egymást igyekeztek überelni a képviselők, hogy ki milyen mértékben támogatja a Központi Bizottság, a párt, pártunk és kormányunk előterjeszté sét, és hogy mindig sikerüle a 99,6 vagy a 99,8 százalékot, és felségsértésnek számított, ha valaki netán akkor tartózkodni mert volna. De hát nem ezen a nyomvonalon szeretnénk haladni, hogy négy nap alatt vagy nyolc nap alatt, most ugye itt utalok arra, hogy már azzal is fenyegetik a parlamentet, hogy el kell venni a napirend előtti felszólalásokat, mert az sok időt vesz el. (15.20) Sok időt vesz el, kérem a 400 módosító javaslat egy törvényhez. Ezért jól előkészített törvényeket, világos, egyértelmű ada tokkal rendelkező háttéranyagot kell a képviselők kezébe adni, hogy ne kelljen a kormánypártoknak - még őnekik is - több száz módosító javaslatot beadni. Hát azt nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet az előzetes egyeztetéseket megtenni, legalább a korm ányzati szinten. Hát legyen annyi joga a nagy számban jelen lévő szerencsétlen kormánypárti képviselőknek, legyen annyi joguk, hogy előzetesen tudjanak véleményt nyilvánítani - hogy ezt tudják támogatni, ezt nem tudják támogatni. Ne íróasztalok mellett dől jön el a magyar törvények sorsa. Mert ha egyszer ezen az úton elindulunk, hogy már kevesebb lesz, hogy így mondjam, a módosító javaslat, akkor már több idő lesz a kevés módosító javaslat érdemi megtárgyalására is. Ha az is bekövetkezik, hogy megfelelő hátt éranyag, ami a meggyőzés erejével hat és nem az ideológia, meg nem a szolidaritás erejével fogja a képviselő megnyomni a gombot, hogy lojális legyen a saját kormányához vagy frakciójához, hanem tényleg, valódi, belső képviselői lelkiismerete alapján fogja megnyomni a gombot, akkor elindultunk egy jó útra. Elindultunk az európai törvényhozás megközelítése felé, mert azért azt bátran merem állítani, hogy nem csak a demokrácia, nem csak a gazdaság, hanem ebben a kérdésben sokkal járnak előttünk ott, és ezt saj át magam is tapasztaltam nem egy külföldi utamon és úgy hiszem, nem megoldhatatlan, csak időt kellene erre szánni. De ha időt szánunk rá, akkor a mennyiségi csúcsokról egyszer és mindenkorra le kellene mondani. De ha ezt megtesszük, akkor állítom, hogy a t ársadalom előtt is nőni fog a parlament népszerűsége. Nőni fog a kormány népszerűsége, ha megfontolt és jó törvények születnek ebben a Házban. Mindaddig, amíg ez nem következik be, én kötelességemnek érzem, hogy ezt a Carthaginem esse delendamot, ha kell, bármilyen formában, de mindig elmondjam, mert Catónak is egyszer igaza lett. Végül mégiscsak elpusztították Karthágót. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csiha Judit igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár asszonynak. DR. CSIHA JUDIT igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Őszintén sajnálom, hogy napirend után hangzik el ez a felszólalás, mert majdnem hogy azt tudnám mondani, hogy minde n szavával egyetértek. Valóban egy olyan, most már több éve tartó folyamat részese a mindenkori parlament, ami egy erőltetett ütemű, kényszeres jogalkotásba torkolló munkát végez. Ezen a héten az alkotmánykoncepció vitájában hangzott el az a vélemény - G. Nagyné dr. Maczó Ágnes fölszólalásában , hogy az lenne az igazi törvényalkotás és törvényhozói munka, hogyha a törvényhozás kizárólag azokkal a fontos politikai döntésekkel foglalkozna, vitatkozna és döntené őket el, amelyek a társadalom életét alapvetően befolyásolják. Valóban ez lenne az ideális állapot. De képviselő úr az elmúlt fél év alatt immár harmadik alkalommal teszi - helyesen és okkal - szóvá a jogalkotás színvonalát, ütemét és témáit, hiszen azonnali kérdésben és interpellációkban már
