Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
4494 rendelkező politikai pártok. Folyik tehát a pártosodás folyamata, és ezt jól mutatják az egyes pártokon belüli platformküzdelmek, pártok megszűnése és új pártok keletkezése. Átmeneti pártok átmeneti alkotmányozási akarata és elképzelései megkérdőjelezik a részvételükkel létrehozott új alkotmány stabilitását, különösen ha figye lembe vesszük azt is, hogy maga a társadalom, a civil szféra sem teljesen kialakult. A NyugatEurópában találóan posztkommunistának nevezett átmeneti magyarországi viszonyok még nem tették lehetővé, hogy a társadalom kilábaljon abból a súlyos értékválságbó l, amelybe az elmúlt évtizedek diktatúrája taszította. Ha megállapodott értékeket képviselő és stabil új alkotmányt akarunk, akkor annak megalkotására a jelenlegi konfliktusos társadalmipolitikai helyzet nem tekinthető alkalmasnak, azt csak a kormánypárto k által szorgalmazott nagyon rövid időnél lényegesen hosszabb idő alatt lehet létrehozni. A következő kérdés, hogy elegendőe az új alkotmánykoncepció társadalmi vitájára megszabott 45 nap. Mint ismeretes, e 45 napos időszak április 1jétől május 15ig tar tott. Ha e nagyon komoly témához illene a humor, akkor azt mondhatnám, hogy itt egy áprilisi tréfáról van szó. A társadalmi vitára megszabott 45 nap alatt ugyanis a magyar társadalom széles rétegeiben egyáltalán nem vetett visszhangot az új alkotmány konce pciója, sőt, a tömegkommunikáció által sugárzott ismeretek hiányában érdektelenséggel és értetlenséggel szemléli az egész alkotmányozási folyamatot. A 45 napot megelőzően és az alatt beérkezett mégoly színvonalas hivatásos szakértői tanulmányok nem helyett esíthetik magának a társadalomnak, a civil szervezeteknek és az állampolgároknak az alkotmánykoncepcióról való érdemi vitáját. A civil szervezetektől és az állampolgároktól beérkezett észrevételek önmagukban még szintén nem jelentenek vitát. Vitát az érvek és ellenérvek ütköztetése jelent, az a folyamat, amelyben a társadalom véleménye kikristályosodik, és ennek során megérti, átlátja és magáénak fogadja el a különböző alkotmányos jogintézményeket, mintegy társszerzője azoknak. Ehhez nyilván teljesen elégte len az erre megszabott 45 nap. Valódi társadalmi vita tehát nem volt, és ezért fenyeget az a veszély, hogy az állampolgárok érdemi megvitatás és beleszólás hiányában ezt az új alkotmányt sem fogják a magukénak érezni, ha így születik meg. Ez pedig súlyosan hátráltatja a demokratikus jogállami intézményeknek a társadalomban való mélyebb meggyökereztetését is. Érdemi társadalmi vita hiányában az új alkotmány csupán a jelenlegi parlamenti pártok politikai alkuja lesz, és nem fogja kifejezni a széles értelemben vett valódi népakaratot. Mindezek alapján azt már nem is kell indokolnom, hogy az alkotmánykoncepció országgyűlési vitájára előírt szűk 40 óra egyenesen méltatlan az alkotmányhoz. Mindenesetre arra jó volt, hogy világossá tegye azt, hogy még a parlamenti pártok között sincs konszenzus, nemhogy a társadalomban, sőt a legkomolyabb alkotmányfilozófiai eltérések vannak az egyes jogintézmények megítélésében. Ez a tény ugyancsak azt bizonyítja, hogy jelenleg egy nagyon elsietett és erőltetett alkotmányozásról va n szó, egy olyan alkotmányozási folyamatról, amely nem felel meg egy új, jó és kiérlelt alkotmány létrehozásával szemben támasztott követelményeknek. Itt engedjék meg, hogy egy előző hozzászólásra röviden reagáljak ugyanakkor. A Szabad Demokraták szónoka, Hack Péter azt fejtette ki, hogy új szakmai szempontok a vitában már úgysem jönnek elő, lehet hogy 10, de 100 év múlva sem fognak a pártok érvrendszerei, amelyek ellentétesek, közelebb kerülni egymáshoz, ha most nem tudnak a pártok megállapodni, akkor 1998ban még inkább nem fognak tudni. Önmagában ezzel a fejtegetéssel egyetértek, mármint azzal, hogy a különböző parlamenti pártoknak ellentétes alkotmányfilozófiai elképzelései és ellentétes érvrendszerei vannak, csakhogy a kérdés lényege nem ez. Ez a problé ma ugyanis feloldható. Tudniillik azokban a kérdésekben, amelyekben nem tudnak a pártok konszenzusra jutni, ki kell kérni az alkotmányozás Országgyűlésen kívüli másik alanyának, magának a népnek a döntését, és ez legyen irányadó a továbbiakban a kodifikáci ó sorsára. A probléma tehát megoldható.
