Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4481 (12.40) Mi is szeretnénk, ha minden magyar állampolgárnak lenne lakása, mi is szeretnénk, ha mindenkinek lenne munkahelye, mi is szeretnénk, ha mindenkinek abszolút szociális biztonsága lenne, de azt gondoljuk, hogy eze k mind a teherbíró képességnek a függvényei. Mi azt is szeretnénk, ha minden magyar polgár boldog lenne, mégsem kívánjuk azt, hogy az alkotmányban a boldogsághoz való jog alkotmányos jogként megjelenjen, mert nem kikényszeríthetőek ezek a jogok. Tehát nem az a vita, hogy kívánjuke a szociális biztonságot vagy sem, hanem az a vita, hogy tudjuke normatívan érvényesíteni. Itt Trombitás Zoltán hozzászólására utalok, aki kifejtette azt, hogy abban érdekelt több párt ebben a parlamentben, hogy az, ami le van ír va az alkotmányban, az kikényszeríthető, élő gyakorlat legyen. Olyan alkotmányt szeretnénk, amely minden polgár számára egy hivatkozási alap, amelyen épül az a magyar demokrácia, amely a következő évezredben is Magyarországot Európa fejlett, virágzó régiój ában tartja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Torgyán József úr, a Független Kisgazdapárt szónoka. Szólásra készül dr. Bihari Mihály úr, Magyar Szocialista Párt. Meg adom a szót Torgyán József úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor a tisztelt Ház a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának lezárása előtti összegező, zárógondolatokat hallgatja meg a pártok szónokaitól, akkor lehetetlen nem visszautalnom a Független Kisgazdapártnak arra az eredménytelen harcára, amelyet az alkotmányozási folyamat elindulása után, de még an nak országgyűlési elhatározása előtt, éppen annak érdekében folytatott, hogy az alkotmányozási folyamatból ne zárjuk ki a társadalom döntő többségét. Ma már többen kifejtették ezzel kapcsolatban az álláspontjukat. Legutóbb Bauer képviselő úr és Hack képvis elő úr volt az, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről e tárgykörben szólott, de úgy gondolom, mindketten figyelmen kívül hagyták a lényeget. Nevezetesen azt a tényt, hogy a Független Kisgazdapárt többször felszólalt e Házban napirend előtti felszólal ási lehetőségeit kihasználván és egyéb módon is, amikor is azt mondottuk, hogy nagyon nagy hiba lenne, hogyha az alkotmányozási folyamatban csupán a parlamenti pártok vennének részt, de gyakorlatilag a társadalom döntő többsége abból kirekesztésre kerülne. Ma hallottuk, és korábban is elhangzott olyan vélemény, hogy tulajdonképpen bárki a civil szervezeteket is mozgósíthatta volna az álláspontjuk megismerésére, és tulajdonképpen ilyen közvetett módon az alkotmányozás folyamatába bevonhatók lettek volna. Azo nban én itt szeretnék arra az érvre hivatkozni, hogy egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki egy alkotmányozási folyamatban közvetlenül vehete részt vagy csak szócső útján, és hadd hivatkozzam arra is, hogy maga az egész alkotmányozási folyamat tulajdonkép pen olyan titkos módon zajlott le a társadalom döntő többsége elől, tökéletes elzártságban, hogy a társadalom nem is szerezhetett tudomást arról, hogy mi folyik ezekben a műhelymunkákban. Én úgy gondolom, hogy téves volt Bauer képviselő úrnak az arra való hivatkozása, hogy ez az egész alkotmányozási folyamat azzal, hogy a pártok bonyolították azt le, tulajdonképpen a társadalom egészét átfedték, és ezért nem is kellett volna nem jelentős társadalmi háttérrel rendelkező civil szervezeteket ebbe bevonni. Hisz en én utalnék Bauer képviselő úr álláspontjával szemben az alkotmány 3. §ának (2) bekezdésére, amely a jelenlegi helyzetet, tehát a valamennyiünkre irányadó alkotmányos helyzetet akként határozza meg, hogy a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, tehát nem kizárólagos jogot élveznek a népakarat kinyilvánításában, csupán közreműködnek annak a kinyilvánításában. Ebből fakadóan tehát a pártok semmiképpen sem vindikálhatták maguknak azt a jogot, hogy ők mondják meg a társadalom h elyett, hogy az alkotmányozási folyamat mire terjedjen ki és mire nem.
