Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1677. szám), valamint a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1708. szám) együttes általános vitája - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke:
444 Köszönöm szépen. Megkérem a kormány jelen levő képviselőjét, hogy a két önálló indítvá nyhoz együtt mondja el a kormány álláspontját - ha most kívánja elmondani. (Dr. Vastagh Pál: Igen, szeretném.) Tessék! Vastagh Pál igazságügyminiszter úré a szó. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Úr! Én nagy szi mpátiával hallgattam mindazt, amit elmondtak, de ez a szimpátia nem segít abban, hogy a kormány álláspontjaként azt közöljem önökkel, hogy nem tudjuk támogatni a módosító indítványokat. Hogy miért kell ezt az álláspontot képviselnem, az azt hiszem, hogy lo gikailag is nagyon világosan levezethető. Kétségtelen, hogy a civil társadalom átalakulása és fejlődése, a kamarai rendszer kialakulása nem egyszer s mindenkorra lezárt folyamat. Tehát akkor, amikor azt mondom, hogy nem tartom célszerűnek a cím használatán ak meghosszabbítását, ezzel nem azt állítom, hogy a törvényhozás például az alkalmazott művészek kamarájának megalakulása előtt egyszer s mindenkorra lehúzta a redőnyt, elzárta az utat. Ugyanakkor, amíg az egyesülési jog mint politikai jog, alanyi jog, min denkit megillető jog az országban, addig a kamarai szerveződés egy törvényhozási aktushoz kötődik, hiszen közfeladat átadásáról van szó. Miután közfeladat átadásáról van szó, az államnak nyilvánvalóan van mérlegelési joga a tekintetben, hogy vajon ennek a közfeladatnak az átadása okszerűe, logikuse, jelenthetie a feladat jobb ellátását az, ha ezt köztestületi formában kamarai szerveződésre ruházza át. Tehát a törvényhozási aktusok a szakmai kamarák egy része tekintetében - ügyvédek, gyógyszerészek, orvos ok, állatorvosok tekintetében - megtörténtek. Ez a folyamat bizonyára még nem zárult le, nem is zárulhat le, mert nem tudhatjuk, hogy mikor alakul ki olyan helyzet, hogy bizonyos szervezetek, egyesületek átléphetik azt a küszöböt, hogy egy törvényhozási ak tussal köztestületként közfeladatot lássanak el, ugyanakkor a szervezetek egy jelentős része - amely használta ugyan a kamarai címet, és ezt szeretném az érvelésbe bekapcsolni - a törvény rendelkezéseinek megfelelően a cím használatától elállt. A Magyar Kö zigazgatási Kamara megalakulásától kezdve a kamarai címet viselte, miután azonban tevékenysége nem fért bele - és nem volt külön törvényhozási aktus - a kamarai fogalomba, ezért átalakult, és Magyar Közigazgatási Kar néven tevékenykedik. Ha most a törvényh ozó megváltoztatná ezt az időpontot, ez azt jelentené, hogy tulajdonképpen azon szervezetek számára, akik már hozzáigazították a névhasználatukat is a tényleges státuszukhoz és helyzetükhöz, visszamenőleg hátrányosan egy kedvezőtlen rendelkezést állapítaná nk meg, hiszen ők már megtették azt, amire a törvény kötelezte őket a határidő megjelölésével. Tehát kérem önöket, hogy értsék meg a kormány álláspontját. Úgy hiszem, hogy az értelmezés tekintetében a kormány által tegnap elfogadott kormányhatározat - amel y a szakmai kamarák létesítésére irányuló kezdeményezések elbírálásainak szempontjait állította össze - az Igazságügyi Minisztérium előkészítése alapján segítséget jelenthet abban, hogy a továbbiakban mindazon szervezetek, amelyek esetleg tevékenységüket k amaraként kívánják folytatni, saját maguk is jobban el tudják bírálni azt, hogy vajon feladataik ellátásához szükségese a kamarai forma, vagy pedig elég az egyesülési forma. Ezt kívántam a kormány álláspontjaként elmondani. Kérem a megértésüket. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, a gazdasági bizottság elnökének, a bizottság előadójának. TARDOS MÁRTON , a gazdasági bizottság elnöke : A gazdasági bizottság a két képviselői önálló ind ítványt megtárgyalta, és arra az álláspontra jutott, hogy az indítványok általános vitára alkalmasak. A probléma, amit a képviselő úr és a képviselő hölgy itt felvetett, ezzel az állítással, amit most a miniszter úrtól hallottunk, nem megoldott. Teljesen é rthető, hogy az 1994ben meghozott kamarai
