Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
4429 Általános megítélés az is, hogy a bírák létszámának és megbízatásának időtartama a hatályos szabályozás alapján is megfelelő, ugyanakkor némi változtatás, korrekció elképzelhető. (17.20) Több problémát vetett föl vi szont az indítványozók körének szűkítése - erről később még szólnék , a levelek tanúsága szerint az állampolgárok, társadalmi szervezetek jogai csorbítására irányuló szándékként ítélik meg a koncepcióban megfogalmazott enyhe szűkítést. És itt szabadjon eg y megjegyzést Dávid Ibolya képviselőtársamnak, hogy nagyon jól érzékelhető volt, hiányolta a szakmai felkészülés lehetőségét, ugyanakkor nagyon érzékelhető volt hozzászólásában, hogy kiváló elmék gondolkodását követve dolgozta föl az Alkotmánybírósággal ka pcsolatos véleményét, hisz jól kitapintható volt Bragyova András, Sólyom László, Kilényi Géza - az általam is meghivatkozott Kilényi Géza , Solt Pál, Kiss László véleménye hozzászólásában, amely erény - és elnézést kérek, nem valamiféle negatív megnyilván ulás lett volna , csak aki adott témában akart, és ez lenne a bizonyíték rá - Dávid Ibolya hozzászólása , igen alaposan fel tudott elméletileg és gyakorlatilag is készülni a koncepció adott fejezeteiből. Bár magam nem vettem részt az alkotmányelőkészítő bizottság munkájában, de a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a bizottsági munka során nem volt a tagoknak egymásnak élesen elütő véleményük, és a koncepció szövegének megállapításakor általában egyhangú vagy 5:1 szavazati aránnyal fogadták el a beterjesztett javaslatot. Csupán két esetben maradt kétséges az ügy megítélése. Egyik a bírák választásának a módja, a másik pedig az, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény, vagy maga az alkotmány szabályozza az Alkotmánybíróság hatásköreit. A rendelkezésemre álló időben a továbbiakban a csomópontként megjelölt témákról szólnék egy rövid történeti kitekintés után. Az alkotmánybíróságnak az államhatalmat gyakorló szervezetek rendszerében elfoglalt helye a XX. századi közjogi irodalom jelentős témá ja. Az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki az alkotmánybíróság abban az értelemben, hogy a legfelsőbb bírósági fórum vindikálta magának a jogot, hogy a jogi normák alkotmányszerűségét megítélje. Az Egyesült Államok alkotmánybíróságát jellemző visszafog ott, de rendkívül hatékony alkotmányvédő gyakorlatnak nagy szerepe volt az alkotmánybíráskodás elterjedésében. Az alkotmánybíráskodás Európában az Egyesült Államokban kialakult, a rendes bíróságot megillető alkotmánybíráskodástól eltérően, külön e funkciót gyakorló bizottságok formájában valósult meg. A Német Szövetségi Köztársaságban 1951ben, Olaszországban 1955ben, a volt Jugoszláviában vagy az akkori Jugoszláviában 1963ban jött létre az alkotmánybíróság, a francia alkotmánytanács pedig 1959ben alakul t. Az alkotmányosság igénye mind a civil társadalom védelme, mind az államhatalmi ágak terén a II. világháború után nőtt meg, s vezetett az alkotmánybíróságok létrehozásához. Mit is jelent a közfelfogásban és a közjogi gondolkodásban az alkotmánybíróság? A z állami szerep oldaláról tekintve az alkotmánybíróság egy sajátos bíróság. A jogi normaalkotmánynak megfelelését e bírói fórum vizsgálja felül, ilyen értelemben az alkotmánybíróság a hatalommegosztásban a bírói hatalom része. Vannak olyan iskolák - a hozz ánk megküldött anyagok alapján , amelyek integrális részének tekintik a bírói hatalomnak az alkotmánybíróságot. Más részről viszont önálló hatalmi ágként is jellemezhető, mivel joga van arra, hogy jogi normákat hatályon kívül helyezzen. Az Alkotmánybírósá g intézményét az 1989. évi XXXI. törvény iktatta be az alkotmányba. Bár az intézmény nem minden előzmény nélküli hazánkban sem, már 1972. évi alkotmányreform keretében felmerült az alkotmányosság ellenőrzésével megbízott szervezet létrehozatalának gondolat a, 1983ban az alkotmányjogi tanács felállítása szintén egy gyenge kísérlet volt az alkotmánybíróság irányában. Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezik, a törvény politikai alku folyamat eredménye, keveredne k benne a hosszú távra szóló, illetve az adott szituációra méretezett rendelkezések. És ezt visszamenőleg is természetesnek tekinthetjük. Az Alkotmánybíróság működésének szabályozására, továbbá a tisztelt Ház előtt van az az ügyrend, amelynek a sorsa részb en kétséges, hisz végül is e Háznak kell eldönteni, hogy hosszútávon
