Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP):
4399 akként kell tehát értékelnünk, hogy már a fenti államokban felismerték az ügyészi szervezet, illetőleg az ügyész utasíthatóságának veszélyeit, és már megtették a kezdő jogalko tási lépéseket az ügyészi szervezet legalább egy részének politikától való függetlenítése irányába. De ugyancsak intő példa az osztrák szabályozás, hiszen Ausztriában a hatályos szabályzás szerint jogszabály kötelezi a minisztert az utasítás írásba foglalá sára. Az ügyész a miniszter egyedi ügyben adott utasítását általában köteles végrehajtani, de megtagadhatja azt - ha lelkiismeretével ellenkezik , hogy az utasítás büntető törvénybe ütköző tettre irányul. Egyéb esetben pedig, ha az utasítást végrehajtotta és a bíróság döntése jogerős, az ügyész jogosult az utasítást sajtóban közzétenni. Nyilvánvalóan ezen közzétételi lehetőséget sem értékelhetjük másképpen, mint egy olyan eszközt, amely az ügyész függetlenségét igyekszik a nyilvánosság erejével biztosítani a végrehajtó hatalommal szemben. De egyéb érv is felhozható, amely az ügyészi szervezet utasíthatóságát megkérdőjelezi. A mai ítélkezési helyzetet elemezve egyértelmű az, hogy - a mostanában divatos kifejezést használva - az igazságszolgáltatás szűk keres ztmetszete nem az ügyészség, hanem a bíróság. A bíróság terheinek csökkentése többek között úgy is elérhető - minthogy a közelmúlt jogi szabályozása is tette , hogy az eljárások egy részének befejezésére ügyész is jogosult legyen. Tipikusan ilyen intézmén yek a próbára bocsátás, vagy a vádemelés elhalasztása. Ezen esetekben az ügyész nem vitathatóan igazságszolgáltatási funkciót teljesít. Nehezen képzelhető el - figyelemmel a bűnözés alakulására - a büntetőügyek számának csökkenése, így alaposan feltehető, hogy az ügyészség funkciója a büntetőeljárásban nem csökkenni, hanem nőni fog. Erre való figyelemmel az az álláspontunk, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségéhez fűződő előnyök ismét meghaladják az esetleges utasítási joghoz kapcsolódó előnyöket. Végez etül. Jelenlegi alkotmányi státusz fenntartása mellett hadd mondjak el egy érvet a gyakorlati szakember oldaláról is. Nincs tudomásunk olyan ügyészi tevékenységgel kapcsolatos problémáról, mely negatívum az ügyészség jelenlegi alkotmányos státuszából eredn e. Az ügyészség jelenlegi helyzetében is magas színvonalon látja el tevékenységét, és működésének problémái nem a jelenlegi alkotmányos státuszából, hanem működésének viszonylag alacsony szinten biztosított személyi és tárgyi költségvetési lehetőségeiből e rednek. Nem látjuk tehát értelmét egy olyan szervezeti változtatásnak, melynek végső eredménye az lehet, hogy remélhetőleg a szervezet átszervezést követően is ugyanolyan szinten képes teljesíteni törvényes feladatait, mint átszervezése előtt. A továbbiakb an néhány rövidebb problémafelvetésre szeretnék kitérni. Már a vita során felmerült, de az érkezett észrevételek is érintik, hogy fenntartandóe a legfőbb ügyésznek a koncepcióban rögzített interpellálhatósági joga? Úgy hisszük, hogy ez érdemes megszünteté sre. (14.50) A legfőbb ügyészt ugyanis csak a törvények kötik, politikai felelőssége nincs. Szakmailag viszont nincs olyan szerv, amely megkérdőjelezhetné döntéseit. Külön problémát jelent az az eset, ha a legfőbb ügyészhez intézett interpelláció a hatályos jog valamely szabályozására vonatkozik. Az erre adható válasz nem más, mint jogi információszolgáltatás. Ha az így adott választ esetleg nem fogadja el a parlament, nem tesz mást, minthogy leszavazza saját jogrendjét. Annak természetesen akadá lyát nem látjuk, hogy bármely országgyűlési képviselő a legfőbb ügyészhez a hatáskörébe tartozó kérdésekben kérdést tehessen fel, illetőleg parlamenti bizottsági információt kérjen. A továbbiakban eldöntendő kérdés, hogy az ügyészség csak és kizárólag a bű nüldözés területén lásson el feladatokat, vagy egyéb jogterületen is rendelkezzék hatáskörrel. A koncepció e körben helyesen az ügyészség tágan értelmezett hatáskörkijelölését végzi el. Mi is ezzel az állásponttal értünk egyet, hiszen számos olyan jogterü let van, ahol az ügyészi tevékenység nem mellőzhető és várhatóan - mint például a közigazgatási bíráskodás kiszélesítése , illetőleg a szabálysértési kódex
