Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP):
4397 Csatlako znék Dávid Ibolya felvetéséhez, és rendkívül szemléletesnek tartottam hasonlatát, a példát a nemes feladatról és az alkotmányozásról, azonban álláspontom szerint az ügyészséget szabályozó fejezet vonatkozásában lassan a túlérleltségről lehet beszélni, miut án végül is az alkotmányos problémákkal kapcsolatosan, amik az ügyészségre vonatkoznak, minden szakmai érv több szakmai szimpóziumon és értekezleten elhangzott, feldolgozásra kerültek, mondhatnám, a tényállás ítéletre vár. Álláspontunk szerint a koncepció helyesen határozza meg az ügyészség alkotmányos feladatait, noha kétségtelen, hogy a feladatszabás pontosítása elképzelhető. A koncepció fogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy a koncepció az ügyészi működés, a vádképviselet kapcsán az opportunitás elvév el szemben a legalitás elvét fogadja el, azaz az ügyésznek mint vádhatóságnak a bűncselekmény üldözésében nincs mérlegelési joga, tehát minden bűncselekmény elkövetőjével szemben mérlegelési jogkör nélkül büntetőeljárást köteles kezdeményezni. (14.40) Ezen legalitás elvének elfogadása hozza magával az ügyészség jogállásának alkotmányos megítélésével kapcsolatban elfoglalt álláspontunkat is. A következőkben az ügyészségre vonatkozó alkotmányos szabályozás legfontosabb kérdéseiben szeretném a szocialista párt álláspontját ismertetni azzal, hogy úgy érezzük, hogy a megalapozott állásfoglalásról szükséges viták már lefolytak. Legelőször is az ügyészség úgynevezett alkotmányos státusáról, azaz csakis kizárólag a parlament alávetettségéről, vagy az ügyészség eset leges kormányirányításának kérdéséről szeretnék szólni. Akik az ügyészség kormányirányításának, pontosabban az igazságügyminiszter ügyészségre vonatkozó utasítási jogának alkotmányos alapelvként történő kimondása mellett érvelnek, legtöbbször egy tulajdon képpen statisztikai érvet szoktak említeni, nevezetesen azt, hogy a fejlett nyugati demokráciák közül egyedül Portugáliában áll az ügyészség parlamenti irányítás alatt. Ez valóban így igaz, de a fentiek szerint érvelők nem említik meg azt a tényt, hogy kor mánytól független az ügyészség Angliában és Norvégiában is. Angliában a koronaügyészi szervezet a végrehajtó hatalomtól függetlenül működik, Norvégiában pedig a legfőbb ügyészt a király nevezi ki és tevékenységével neki tartozik felelősséggel. Amennyiben t ehát a statisztikai szemlélet oldaláról közelítjük meg a kérdést, úgy - figyelembe véve a magyar ügyészség hatályos jogi szabályozását - legföljebb csak annyit mondhatunk, hogy valóban legtöbb államban az ügyészi szervezet, a végrehajtó hatalom alárendelts égében működik, de Európa minden részében találhatunk olyan államokat, amelyekben a végrehajtó hatalom irányítása nélkül is kifogástalanul is ellátja az ügyészség a törvényben előírt feladatát. Nem igazolható tehát az a tétel, hogy az ügyészi szervezet csa kis kizárólagosan a végrehajtó hatalomnak alávetve képes megfelelő működésre, illetőleg, hogy ez a körülmény önmagában magasabb színvonalú ügyészi működést eredményezne. Egyébként a fenti körülmény elméleti megítélésénél, nevezetesen, hogy az ügyészi szerv ezet vonatkozásában járhate kézzel fogható előnnyel az ügyészi szervezet végrehajtó hatalom alá utalása, pontosabban az igazságügyminiszter utasításadási joga, Bragyova András elméleti megközelítését fogadjuk el. Bragyova András meggyőzően fejti ki, hogy amennyiben az ügyészség működése a legalitás elvének érvényesítésén alapszik, márpedig a fentiek szerint az alkotmánykoncepció ezen elvet fogadta el, nem indokolt megtagadni az ügyészi szervezettől az igazságszolgáltatási jelleget, vagyis a végrehajtó hat alomtól való függetlenséget, sőt mi több, ha a bűnüldözés szigorúan a legalitás elvét követi, tulajdonképpen nincs is értelme az igazságügyminiszter utasításadási jogának. Utasítás ugyanis nyilván csak akkor születhet, ha a legfőbb ügyész és a miniszter k özött nincs egyetértés abban, hogy egy bizonyos cselekmény üldözendőe avagy sem, azaz bűncselekménye avagy sem. Tehát ez a kérdés más mint jogkérdés nem lehet, és ez esetben semmi okunk azt
