Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP):
4382 Megköszönöm Győriványi Sándor felszólalását. Soron következik Jakab Róbertné, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében. Megadom a szót Jakab Róbertné képviselő asszonynak. JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Kedves Képviselőtársaim! Jómagamnak másodszor van lehetőségem részt venni ebben a többek által felemelőnek minősített vitában. Természetesen laikusként. Ezért is enge djék meg, hogy mielőtt a lényegre térjek - bár nagyon rövid leszek , visszautaljak arra, amit két héttel ezelőtt próbáltam megfogalmazni. Elsősorban annak a problémának a meglétére, illetve megoldatlanságára szeretném felhívni a tisztelt Ház, illetve az e lőkészítők figyelmét, amelyet akkor is kérdésként fogalmaztam meg: Ki a jog alanya? Kizárólagosan az egyes ember, vagy az emberek közössége is az? Azaz, vannake kollektív jogok, elismerjüke ezeket a jogokat, rendelkezünke róluk a magyar alkotmányban? Jö vendő alkotmányunk szabályozási elvei szerint, nevezetesen a melléklet - II. rész b) pontja szerint , idézem: "A minden embert megillető jogok azok, amelyekről szükséges rendelkezni." Tehát az egyénről, az egyes emberről van szó. Ennek voltaképpen és azon nal ellent mond a IV. rész 7. fejezete a) pontjának (2) bekezdése, amely megint csak idézem: "A polgárok kollektív jogaként jeleníti meg az önkormányzáshoz való jogot." Tehát a szabályozási elveket a készítők vagy elveket készítők maguk is említik a kollek tív jogokat. Helyesen teszik - véleményem szerint , hiszen mindannyian tudjuk, hogy bizonyos egyéni jogokat kizárólag közösségben lehetséges gyakorolni. Ez azonban változatlanul kardinális kérdés marad, s egyértelműen ki kellene mondani - vagy legalábbis kérdés , hogy ki kelle mondani a Magyar Köztársaság alkotmányában elfogadjuke ezeket a jogokat vagy nem. Tisztelt Ház! Az iménti idézetből szándékosan hagytam ki egy kifejezést, a "helyi" szócskát - mármint amikor az önkormányzatokról szóltam , s tette m ezt nem véletlenül. Ugyanis, kedves képviselőtársaim, az önkormányzáshoz való jog nem csupán a helyi polgárok kollektív joga. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalt fejezetben egymást követő pontok, alpontok a települési önkormányzatról szólnak, mivel azonban a me lléklet sehol nem foglalkozik az önkormányzatiság egyéb megnyilvánulási formáival, fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy részletes szabályozást igényelnek a helyi önkormányzatokon kívül a kisebbségi önkormányzati, a társadalombiztosítási önko rmányzati választások, valamint a helyi népszavazást érintő rendelkezések. Mihelyt ezt kimondtam, kissé meg is ingott elhatározottságom, különösen, ha arra gondolok, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársam idézett az imént, már minthogy az alkotmány időtáll ó dolgokat szabályoz, és bizony nem tudhatjuk, hogy ezek a képződmények - amelyekről szóltam - időtállóke. Tisztelt Képviselőtársaim! Kissé kapcsolódik az elmondottakhoz, már mint a felsorolt önkormányzatok létéhez, létrejöttéhez a következő kérdés, amive l foglalkozni szeretnék. Létrejöttéhez - ismétlem , ami azt jelenti, hogy a választások szabályaival összefüggésben vannak észrevételeim. Pontosabban, az aktív választójog területének kiterjesztésére tennék javaslatot. A IV. rész 1. fejezet b) pontja (2) bekezdésében a szabályozási elvek a bevándorolt személyek választójogáról rendelkeznek. Nos, a társadalombiztosítási önkormányzatok, illetve a kisebbségi önkormányzatok választására ezt az aktív választójogot nem terjeszti ki ez a szabályozási tervezet. Pe dig - tisztelt Ház - az egyébként munkahellyel, állandó lakással, egészségbiztosítási számmal stb.vel rendelkező, járulékfizető bevándorolt ugyanúgy jogosult megválasztani képviselőtestületét, mint magyar állampolgárságú társai. Ami pedig a helyi kisebbs égi önkormányzatok választásában való részvételt illeti, ugyancsak - azt hiszem - előremutató megoldás lenne, ha a bevándorolt élhetne választójogával. Ő maga természetesen nem választható. De az ilyen egyén támaszkodhatna nyelvének, kultúrájának
