Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Barsiné Pataky Etelka (MDNP) - a pénzügyminiszterhez - "Adó vagy tagdíj?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
4231 feladatoknak az átadásával ugyanis szintén adós az állam. Államtitkár Úr! Mire számítsanak a vállalkozók, kamarai tagdíjra vagy kamarai tagdíj nevű adóra? (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Z oltán) : A kérdésre Akar László államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy természetesen a vállalkozások támogatásának ügye, a vállal kozások számára pénzügyi környezet kialakításának az ügye egy sokkal szélesebb problémakör, minthogy a kamarai tagdíjnak a mértékéről vagy elszámolási módjáról beszélnénk. Zárójelben szeretném azért megemlíteni, hogy az, hogy 7080 százalékkal emelkedtek t avaly is, meg ebben az évben is az adózás utáni eredmények és az amortizációk együttes összegei, ezek nem azt mutatják, hogy a vállalkozások helyzete romlott volna Magyarországon. De most koncentrálni szeretnék kifejezetten a kamarai tagdíjnak az ügyére. I tt vannak indulási problémák, és vannak rendszerszerű kérdések. Az igazi rendszerszerű kérdés az valóban az, hogy ezt tagdíjként fogjuk föl, vagy egy állami feladatként, amit akárhogyan - akár költségvetésből is - lehetne finanszírozni. Én úgy ítélem meg, hogy bölcs volt az a valamikori döntés, amelyik tagdíjként fogta fel ezt a dolgot, mert úgy gondolkodott, hogy itt valamiféle önkormányzatok kialakításáról van szó, amit a tagoknak a pénzéből és a tagok ellenőrzése mellett kell működtetni. És itt szeretném aláhúzni, hogy a tagdíj semmiképpen nem tekinthető adónak, hiszen ennek mértékét nem az állam állapítja meg. Ugye az állam egy maximumot rögzít a törvényben, ezen belül ezeknek a kamaráknak a tagjai állapítják meg, hogy milyen fizetést rónak saját magukra . Ha úgy ítélik meg, hogy az a díj a kamara által nyújtott szolgáltatásokhoz képest magas, akkor megállapíthatnak alacsonyabb mértéket is. Tehát én úgy látom, hogy alapvetően a rendszer megfelelő. Az egy más kérdés, és erről nyilván lehet majd a későbbi vi tákban a '97es változások kapcsán beszélni, hogy a most kialakított mértékek - most maximum mértékekre gondolok - jóke, esetlegesen ennek valamilyen módosítását kezdeményezzük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Viszontválasz ill eti meg a képviselő asszonyt. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Államtitkár Úr! Nem fogadom el a válaszát. Ön ugyanis nekem most azt válaszolta, hogy az előkészítések alapján a kamarai tagdíj nem írható le az adóból. Mi ezt nem támogatjuk. Arról van ugyanis sz ó, hogy állandóan kisebb és olcsóbb államról beszélnek. Nosza, meg kellene tehát keresni azokat a feladatokat, amelyeket át lehet adni a kamaráknak. Ezzel azonnal jelentős pénzösszegek megspórolhatók lennének a költségvetésből, és ennek a kontójára lehetős ége lenne a költségvetésnek arra, hogy az első időben, amíg a kamarák valóban elkezdenek aktívan működni, valóban önkormányzatként képesek működni, addig megtegye a szükséges finanszírozási segítséget. Azt gondolom, hogy akkor, amikor elvárja a kormány a t eljesítményt a vállalkozóktól, hogy a vállalkozók befektessenek, akkor az államnak is be kell fektetni. És nincs jobb hely, mint a vállalkozásokba. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat is. AK AR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez egy elég régi vita. Ugye ma is költségként elszámolható - tehát ilyen értelemben valamelyes hozzájárulást a nyereséges vállalkozásoknál eme költség viseléséhez az állam is ad. Ha azt vezetnénk be, hogy adóból leírható, az gyakorlatilag azt jelenti,
