Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz
4218 átjárhatóság és a tanulmányok folytathatóságának a megteremtése. E cél elérését a kredit rendszer általánosan egységes országos standardjének és az erre épülő szakterületi kreditek kidolgozása biztosítha tja." A törvényben ugyan szerepel kétszer az a szó, hogy kredit, de arra már nem jutott elég energia az előterjesztés során, hogy önmagát a fogalmat definiálja a törvény, mi az, hogy kredit. Valamennyiünknek vannak kételyeink, hogy lehete országosan egysé ges kredittranszfert létrehozni ma Magyarországon. De ha egyszer a parlament erre kötelezi a kormányt, akkor minimálisan meg kellett volna kísérelni ezt a törvényben. Az pedig, hogy '98. december 31ére előírja a következő kormány számára feladatul, az mo ndjuk így az egyszerűség kedvéért, hogy mókás. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Nekünk kell megcsinálni.) Mindenképpen módosításra szorul ez a pont. A normatív finanszírozás, mint a legtöbbet emlegetett és legfontosabb része ennek a törvénymódosít ásnak. Majd utána az integráció és az autonóm intézmények helyes szerepe az a három pont, amiről még szeretnék beszélni. A normatív finanszírozás az az út, amit '93ban elfogadott felsőoktatási törvény kijelöl és amit a Hornkormány végre néhány halogató é v után elkezdett kidolgozni. A felsőoktatási törvényben a legfontosabb érték, amiért a normativitást valamennyien támogatjuk, hogy átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé váljon az, amit költünk a felsőoktatásra. Átláthatóbbá és így védhetőbbé váljon az intézmények számára, átláthatóbbá a parlamenti képviselők, vagy ha úgy tetszik a társadalom egésze, az adófizetők számára. Ugyanakkor a felsőoktatási törvény és a költségvetési törvény eltérő definíciós rendszere, eltérő pénzügyi szóhasználata miatt ez a cél nem fog megvalósulni. Hamarosan a kezünkbe kapjuk a '97. évi költségvetési előterjesztést. Idézzék majd fel akkor ezt, hogy átláthatóe, ellenőrizhetőe a költségvetés ebből a szempontból, látjuke mibe kerül egy adott intézmény és miért annyiba kerül és miért nem . Hamarosan itt lesz a próbája a felsőoktatási törvénynek. Mi megcsináltuk ezt a próbát, bizony úgy látjuk, hogy ezt a legfontosabb célt nem szolgálja az eltérő definíciós kérdések miatt. Mindenképpen jó és helyes, hogy kettéválasztja a törvénymódosítás a felsőoktatási képzés engedélyezését, a szakindítást és az állami finanszírozást, a támogatott férőhelyekre. Talán előrébb mozdul az akkreditáció folyamata, nem lesz olyan lassú, mint az eddigi években, hiszen így némileg a piaci verseny kontrollálódik az i ntézmények között. Jó ez így. De valóban aggályos az egyházi intézmények számára az állami megbízás alapján történő képzés támogatása, mindazok az aggályok, amiket az előttem szólók megfogalmaztak, azok elevenek. Arról van itt szó, hogy a mai helyzetben eg y igen sokszínű és finansziálisan is igen sokszínű egyházi intézményi körben nem tudunk, nem lehet egy csak elvszerű vagy csak doktrinér megoldást kialakítani anélkül, hogy meglévő képzési kapacitásokat, meglévő, sokszor történelmi értékeket ne kockáztatna ez. Éppen ezért garanciákat kell adnunk az egyházi intézmények számára, a felsőoktatási intézményeket fenntartó egyházak számára, hogy ezek az állami megbízások nem csökkennek, nem esnek a mai szint alá és nem kényszerülnek képzési kapacitásuk visszavonás ára, megszüntetésére. Az ilyesfajta garanciális módosítókat reményeim szerint többpárti módosító javaslat formájában ide a Ház elé terjesztjük. A tandíj továbbra sem nyer értelmet, továbbra sem egészül ki egy működőképes ösztöndíjrendszerrel és továbbra se m garantálja az intézmények számára semmilyen módon a többletforrást. Ilyen értelemben a tandíj meglévő formájában sajnos nem tud mást szolgálni, vagy nem szolgálhat mást, mint egy meglévő elit csoport újratermelését és korlátozza a társadalmi mobilitást. Az integráció itt a legfontosabb kérdés. Az integráció nem lehet öncél, hanem egy eszköz a valóban egyetemnek nevezhető intézmények létrehozásának eszköze. Az egyetemhez szükséges kritikus szellemi tömeg megteremtésének eszköze. Azonban ahhoz ennek a tömeg nek egy helyütt is kell lennie, vagy ha úgy tetszik megfelelően összenyomva kell lennie, hogy ez a minőségi váltás vagy robbanás létrejöjjön. (13.20)
