Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZAKÁL FERENC, a KDNP
4215 törvényjavaslattal kapcsolatban az első kérdés, hogy változotte a felsőoktatás helyzete lényegesen a hatályban lévő törvény vagy a felsőoktatás fejlesztéséről sz óló 107/1995. évi országgyűlési határozat elfogadása óta. Vagyis indokolte a törvénymódosítás? A törvényjavaslat általános indoklása maga is elismeri, hogy a kitűzött célok irányába történő változtatásban a javaslat lehetőségei korlátozottak. Az azonban n em fogadható el, amit az indoklás ír, hogy ennek egyik akadálya az egyetemi autonómia lenne. Az általános indoklás szerint kedvező társadalmigazdasági folyamatokra és további jogalkotásra van szükség ahhoz, hogy lényegi előrehaladást érjünk el. Vagyis a f elsőoktatás valódi fejlődéséhez nem törvénymódosításra, hanem igazi elhatározásra és akaratra van szükség, nemcsak az Országgyűlés, a kormányzat, hanem a felsőoktatási intézmények részéről is. Radikális elhatározásra lenne szükség ahhoz, hogy a felsőoktatá s évek óta, sőt évtizedek óta magunkkal hurcolt problémáit megoldjuk. Magam is részese voltam az újra és újrakezdődő koncepcióalkotásoknak és vitáknak. 1996ban ( sic! ), pontosan húsz évvel ezelőtt dolgoztunk és vitatkoztunk a felsőoktatás 1990ig szóló fej lesztési koncepcióján, de mivel a végeláthatatlan vitákban elszaladt az idő, hozzákezdtünk a felsőoktatás 2000ig szóló fejlesztési koncepciójának kidolgozásához. Akkor sem értettem, hogy miért éppen a 2000. év volt a határ? Külön előadás témája lehetne, h ogy egy valóban jól kialakított felsőoktatásban a dolgok természeténél fogva a fejlődésnek folyamatosnak kellene lenni. Tehát a fejlesztési kampányok, a fix határidő kitűzése már önmagában is azt jelzi, hogy a mi felsőoktatásunk beteg és rosszul működik. A lig fél év telt el azóta, hogy a tisztelt Ház elfogadta a 107/1995. évi országgyűlési határozatot a felsőoktatás fejlesztéséről. Ennek vitájában a hozzászólók szinte mindent elmondtak, amit a felsőoktatással kapcsolatban lehetett. Mégis úgy érzem, hogy ezz el sem jutottunk lényegesen előbbre. Ennek oka valószínű az, hogy bizonyos alapkérdésekkel nem igazán vagyunk hajlandók szembenézni. A fél évvel ezelőtti vitákból szeretném idézni - ha megengedik - tisztelt képviselőtársam, dr. Daróczy Zoltán, az MSZP vezé rszónokának néhány mondatát. Tehát nem a mostani hozzászólásából. Ő akkor azt mondta: "A magyar felsőoktatás belső viszonyaiban megkövesedett feudális viszonyokat meg kell változtatni. Továbbá én személy szerint megátalkodott híve vagyok annak a felfogásna k, hogy Magyarországon lényegében nincsen egyetem, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy egyetemek jöjjenek létre Magyarországon." Még azt is megjegyezte, hogy ebből az anyagból nem tűnik ki, hogy ebben a dologban - már hogy úgy mondjam - a po litikai akarat felülkerült annak a kicsinyes torzsalkodásnak, ami ezen a területen tapasztalható. Még mielőtt félreértenének, nem az MSZPt kívánom reklámozni, de úgy gondolom: hogy őt idéztem, ez azt is mutatja, hogy a felsőoktatásunknak olyan lényeges ké rdéseit kell megoldani, amelyek túlmutatnak az egyes pártok határain. Az összes problémának - az oktatók és a hallgatók helyzete, az oktatás színvonala és a többi - arra a kérdésre vezethető vissza tehát, hogy nincsenek valódi egyetemek Magyarországon. Ez természetesen nem feltétlenül az intézmények és vezetőik és oktatóik hibája, hanem ez egy örökség az előző időszakból. Úgy gondolom tehát, hogy ha már a Tisztelt Ház tölti az idejét azzal, hogy a felsőoktatási törvényt módosítsa, akkor a felsőoktatási inté zmények fogalmának meghatározásával kellene kezdenie, mint ahogy ezt már többen is megjegyezték itt. Ebből már szinte minden más kérdés megoldható lenne. Minden szervezet meghatározása, szerkezetének kialakítása és fejlesztése a szervezet alapegységének me ghatározásával kezdődik. Ez az elv tananyag a szervezési kérdésekkel foglalkozó hallgatóink számára. De éppen ez hiányzik a hatályos felsőoktatási törvényből és a jelenlegi módosításból is.
