Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
4170 párthatározatokkal vagy ha kellett, törvényekkel próbá ltak történelmet írni, fenntartva a mindenkori politikának a jogot, hogy parancsba adják, ki a hős és ki az áruló. A Fidesz - Magyar Polgári Párt abban érdekelt, hogy eltűnjön végre a magyar politikai életből ez a gyakorlat. Tisztelt Ház! Mielőtt belebocsá tkoznánk az előttünk fekvő törvényjavaslat elemzésébe, tekintsük át az elmúlt fél évszázados viharos magyar történelmet. (9.10) 1945 a magyar történelemben nem csupán egy újabb nemzeti tragédiába torkollott vesztett háború végének évszáma, hanem az orosz m egszállás ellenére is az újrakezdés, a társadalom felemelkedésére lehetőséget adó fejlődési pálya megnyitásának lehetősége, ha úgy tetszik, valóban a felszabadulás dátuma is volt. Az idegen megszállás, és az ebből fakadóan egyre fokozódó elnyomás korlátai közepette is kiépült egy polgári demokratikus berendezkedés, amely a Horthykorszak adaptálható intézményeit, így például a többpártrendszert megtisztította a rendies sallangoktól. A földosztással kiteljesedni látszott a két világháború között megindult k ispolgárosodási folyamat. A végbement államosítások, melyekre akkor NyugatEurópában is jócskán akadt példa, nem mutattak még túl egy polgári demokrácia keretein. A magyar társadalomnak, budapesti helyhatósági választásokat nem számolva, kétszer nyílt alka lma döntenie arról, hogy milyen jövőt szeretne. Kétszer volt módja kifejezni, hogy nem kér a Magyar Kommunista Párt által beígért megváltásból. A kommunistáknak 1945ben a szavazatok 17, 1947ben - az úgynevezett kékcédulás csalásokkal - 22%át sikerült cs ak elnyernie. Világossá vált tehát, a kommunisták csak a demokrácia szétverésével szerezhetnek szabad kezet az országban. A kommunista párt Sztálin quislingjeként rákényszerítette a magyar társadalomra a szocializmust. Szétverték a civil társadalom szervez eteit, szétverték a politikai pártokat, szétverték a polgári társadalom struktúráját, elitjét. A polgári társadalom kultúráját, képviselőivel együtt megbélyegezték, zárolt könyvtári anyaggá tették, betiltották, bezúzták. Blistázás, kuláklista, internálás i hullámok, Recsk, téeszesítés, erőszakos iparosítás, büntető eljárások százezrei, koncepciós perek, kivégzések, Moszkva túllihegő kiszolgálása, nyomor és félelem, máig ható következményekkel. Ez az '53ig tartó néhány év mérlege, mely az '56 utáni három é s fél évtizeddel együtt csak a török hódoltsághoz mérhető károkat okozott. 1953ban Hruscsov, Berija és társaik, jó információkkal rendelkezvén az országon belül fokozódó feszültségekről, magukhoz rendelik a magyar pártvezetést, leváltják a kormány éléről Rákosit, és helyére de facto kinevezik Nagy Imrét. Ukázba adva egyúttal az '53as kormányprogram pontjait is. Nagy Imre azonban hamarosan elszigetelődik a felső pártvezetésben, és a változó irányú moszkvai szeleket követve hamarosan le is váltják. Ezzel a zonban a problémákat nem lehetett már megoldani, és az MDPn belüli pártütés szellemét sem lehetett visszagyömöszkölni a palackba. A párton belül a bőrüket védő Rákosiék, illetve Nagy Imre és tábora, a csalódott lelkesedők, a mások leszalámizásában tegnap még tevékenyen részt vevő potenciális áldozatok és a Berijához hasonló megkésett átállók közötti küzdelem mindvégig a szocializmus megjavításának keretei között maradt. A pártellenzék s Nagy Imre nem a polgári demokrácia, a polgári tá rsadalom restaurációját, csupán a kommunizmus megjavítását, ha úgy tetszik, jugoszlavizálását szerették volna elérni. Kéthárom emberen kívül - akik ezt nem is élték később túl - senki sem gondolt közülük a többpártrendszer visszaállítására. Ezt már a pár tellenzék, a reformkommunisták elképzelésein túllépő forradalom kényszerítette ki. A párton belüli harc a hatalmi struktúra felállításával lehetővé tette a társadalom számára, hogy zárójelbe tegye a jó és a rossz kommunisták vitáját, amivé manapság némelye k szeretnék a forradalmat degradálni. 1956. október 23án letaposott, szervezeteitől, elitjétől, kultúrájától megfosztott polgári társadalom áll talpra, elsöpörve mind a jó, mind a rossz kommunisták álmait, s választ adva arra az
