Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4131 területen bizony a sajtóban maga a bizottság is és fő leg az albizottság is nagyon sok - sajnos, és időnként elmondhatom, jogos kritikát is kapott, így aztán az előző évekkel ellentétben tulajdonképpen ez volt az oka annak, hogy a bizottságban nem született konszenzusos döntés a benyújtott határozati javaslat ot illetően, hiszen a Szocialista Párt jelen lévő képviselői nem tudták elfogadni, elsősorban, mondom még egyszer, a gyermek- és ifjúsági szervezetek vonatkozásában benyújtott, végül is elfogadott javaslatot. Kedves Képviselőtársaim! A bizottság május 2án nyújtotta be az Országgyűlés elé a javaslatát. Nagyon sajnálom, hogy csaknem egy hónapot kellett várnunk, hogy az általános vitát el tudjuk kezdeni, hiszen ennyivel később tudják majd csak a szervezetek megkapni a támogatásokat. Ugyanakkor viszont annyi e lőnye volt ennek az időnek, hogy még egyszer volt módunk a bizottság munkatársaival áttekinteni valamennyi pályázatot és már itt most szeretném a bevezetőmben arról tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy néhány szervezet esetében nem egyezett meg az előző éve khez hasonlóan, sajnálatos módon nem egyezett meg a hivatalos bejegyzés és a pályázaton szereplő név. Ezeket a bizottságunk korrigálni fogja, illetve van három vagy négy olyan szervezet, amelynek a bírósági bejegyzésének vagy a határidejével, vagy annak a benyújtásával probléma van. Ezeket a módosító indítványok kapcsán igyekszünk tisztességesen lerendezni. Úgy gondolom, hogy egyetlenegy olyan szervezet sem kaphat tőlünk támogatást, amely nem felel meg teljes mértékben a pályázati kiírásnak. Igen tisztelt K épviselőtársaim. Én kérem, hogy a javaslatunkat vitassák meg és minél előbb szülessen meg a döntés, hogy legalább a második félév első napjaiban a társadalmi szervezetek megkaphassák a támogatást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gá l Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a kormány majd egy későbbi időszakban kíván nyilatkozni. Most a vitában előre jelentkezett képviselőtársainknak adom meg a szót, elsőnek Németh Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. NÉ METH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Mindannyiunk előtt ismert, hogy a tisztelt Ház igen feszített munkatempóban dolgozik ezekben a hetekben, hónapokban is. Olyan stratégiai kérdéseket érintő javaslatokkal foglalkozunk, amelyek je lentőségéhez képest az előttünk fekvő javaslat talán kisebb horderejűnek tűnik. Pedig véleményem szerint közfigyelmet érdemlő kérdésről van szó, még ezen a kései órán is, egy olyan döntésről, amelyet sok nem kormányzati szervezet régóta vár, és amelynek er ős üzenete van a magyar civil társadalom aktív szereplői számára. Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt években visszatérően éppen ez a döntéssorozat váltotta ki a legtöbb, az Országgyűlés szerepével kapcsolatos vitát. Ez volt az a döntés, amely alkalmat adott a civil társadalom aktív szereplőinek, elemzőknek, újságíróknak arra, hogy újra és újra feltehessék a kérdést, vajon mi a civil társadalom és a politikai elit viszonya, vajon milyen az Országgyűlés és a civil társadalom kapcsolata. E kérdések mögött akarvaakaratlanul ott bújik meg a kérdések kérdése, amely szerintem így hangzik: mit kellene tennünk ahhoz, hogy a magyar polgárok önkéntes egyesületei megerősödjenek, hogy a magyar civil társadalom úgy fejlődjön, hogy az ország érdekében találhassa meg é s tölthesse be szerepét és feladatát. Sokan arra egyszerűsítik a választ, hogy az Országgyűlés akkor válaszol e kérdésre a lehető legjobban, ha évrőlévre nagyobb összeget biztosít az országos egyesületek számára. Ebben is sok igazság van, én azonban azt sz eretném aláhúzni, hogy sokkal összetettebb kérdésről van szó, amelyre nemcsak az Országgyűlésnek, hanem a civil társadalomnak is folyamatosan keresnie kell a választ. Olyan kérdésről van szó, amelyre a választ a közös felelősség és az elkülönült munkamegos ztás keretei között kell megkeresnünk. Olyan kérdésről van szó, amelyre minden érintettnek a maga kompetenciájában is választ kell keresnie. Olyan kérdésről, amelyre a válaszokat a lehető
