Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BENKŐ ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
4123 Tehát azt gondolom, hogy már csak ezért is elvi síkon az ellenőrzésirányítás problémáját le kellett volna zárni . De ilyen alapkérdésnek tartom, amit szintén stratégiai problémaként előzőleg tisztázni kellett volna, az oktatási paraméterek megközelítését. A tanulócsoportok felső határának egyedüli üdvözítő mutatókként való megjelenítése, a tanárok kötelező óraszámán ak emelése, az átképzésükre utolsó percben való felkészülés felveti annak hiányát, amit a stratégiai vitában kellett volna elrendezni, vagyis nyilvánvalóan kimondani, hogy mit akar a kormány azokkal az iskolákkal tenni, amelyek, ha megfeszülnek, akkor sem tudják produkálni a gyermeklétszámot, és mit akar a foglalkoztatással, illetve a diplomás, többdiplomás munkanélküliséggel kezdeni a gazdasági recesszió idején. És főleg, milyen módon akarja jogilag és pénzügyileg garantálni a közoktatás megszilárdítását, hogyan akarja elérni, hogy a paraméterek változtatásával ne vonhasson ki senki - se állam, se önkormányzat - pénzt a közoktatásból. Itt tehát, nem biztos, hogy tartalmi kérdésekben csak, de a módszerben, a jogi és költségvetési... (Mikrofonhiba.) Befejeződ ött a munkaidő?.. Itt tehát a módszerben, a jogi és a költségvetési megoldásokban is le kellett volna folytatni a tartalmi vitákat. És végül a negyedik kérdés, amiben... (Ismét mikrofonhiba.) Köszönöm szépen... Azt gondolom, a negyedik kérdés, amiben meg k ellett volna itt a parlament szintjén stratégiai kérdésként állapodni, a pedagógusok jogállását illetően. Ha a pedagógus közalkalmazott, de ehhez képest specifikus feladatokat lát el, mit jelent ez a jogok és a kötelességek összefüggésében, úgy hogy a minő ségi munka minőségi, de legalább minőségibb bért is jelentsen. Természetesen, az erre vonatkozó elgondolásokat majd ki kell dolgozni, majd, de ezekről szerencsésebb lett volna előzetes vitát lefolytatni és ezeket nyugvópontra hozni. Ezen általános megjegyz ések után engedjék meg, hogy a finanszírozás kérdéseiről szóljak. Évről évre a visszatérő kérdés, és a közoktatási törvény végrehajthatóságának a feltétele ezen áll vagy bukik, hogy megvalósíthatóe az államháztartási reform közoktatással kapcsolatos két k övetelménye egyidejűleg. Egyik: egyrészt jobb közoktatás kell szakmai értelemben, másrészt az erőforrásokkal való takarékosabb, racionálisabb gazdálkodás. Vagyis, a változások eredményeképpen források szabadulnak fel ugyan, de kérdés, hogy sikerüle ezekne k az ágazatban tartása, a közoktatás minőségi színvonalának emeléséhez, a pedagógus társadalom megfelelő, jobb anyagi elismeréséhez? A válasz erre a kérdésre mindaddig nem, amíg az önkormányzatok, mint legnagyobb intézményfenntartók nem kapnak valamennyi f eladatuk ellátásához megfelelő részesedést. Tehát nemcsak a közoktatás ellátásához. Hiába növekedett 1996ban minden eddiginél nagyobb mértékben a közoktatási normatíva, ha az önkormányzatok a rendelkezésre álló pénzt nominálisan nem kapták többen, tehát n em nőtt, és az inflációs kompenzáció egyáltalán szóba sem került. Nem az a kérdés csupán, kedves képviselőtársaim, hogy az állam 70 vagy 75, esetleg 80%ban biztosítja a közoktatási törvénynek megfelelően a közoktatási költségeket, pláne nem két év összegé t felhasználva vagy a két évvel ezelőttit figyelembevéve, hanem az a kérdés, hogy ez követie az inflációt? Illetve, hogy az önkormányzatok a hiányzó 2025 és 30%ot hogyan képesek garantálni? Ha elfogadjuk, és tudjuk azt a tényt, hogy három önkormányzatbó l kettő forráshiányos. Úgy gondolom, éppen ezért, hogy ezt a kérdést egyidejűleg több törvényben is rögzíteni kell, nem elégséges tehát a közoktatási törvényben erről rendelkezni. Több törvényben kell egyidejű megoldást biztosítani. A közoktatási törvénybe n természetesen, de mindenképpen az inflációs rátával való felszorzott részaránynak van értelme. Különben két év alatt, számításaim szerint 20%os inflációval számolva, 50% körülire csökken, esik vissza az állami támogatás mértéke. Rögzíteni kell továbbá a költségvetési törvényben, amelynek tárgyalásakor, remélem, nem felejtkezik meg a törvénykezés arról, milyen kötelezettséget vállalt a szakmai törvényben. Rögzíteni kell továbbá az államháztartási törvényben, ahol végre rendezni kéne, hogy melyek az állami feladatok, erre a mai napig nem került sor, és ki kellene végre mondani, hogy az önkormányzatok, ha elfogadjuk egyáltalán a kétpólusú finanszírozást, konstans részt kell kapjanak a nemzeti
