Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A Magyar Rádió Közalapítvány létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, továbbá a Hungária Televízió Közalapítvány átalakításáról szóló orsz... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, előadó: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZSIGMOND ATTILA (MDF):
403 döntés- és tennivalósort ír elő a parlament számára is. Egyebek mellett a Magyar Rádió, a Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról, valamint a Hungária Televízió Közalapítvány átalakításáról mindjárt első lépésként határoznunk kell. És határozni kell természetesen az alapító okiratokról is. Természetesen nem akarom megidézni a médiatörvény vitáját, de az ok és okozat ö sszefüggése mégis erre kényszerít. Mindenekelőtt szeretném kiemelni még egyszer az ellenzék kezdeményező szerepét a törvény létrejöttében, azt, hogy két alkalommal is, amikor a tervezet, illetve a megállapodás zátonyra futott, az ellenzék egységes kezdemén yezésére folytatódtak a hatpárti tárgyalások. A miniszterelnök úr mindkét esetben az ellenzéki kezdeményezést követően és annak hatására indította újra az egyeztetést. Nem kívánok természetesen nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek, mint amekkora. De fo ntos ezt leszögezni, mert a sikernek egyszerre sok szülőanyja támad, és nem volna méltányos, ha e szerepet bárki elvitatná a parlamenti ellenzéktől. És persze azt sem, hogy az ellenzék, az egységes ellenzék indítványozta és érte el a tárgyalásokon először a közalapítványi forma alkalmazását, majd pedig a három közszolgálati médium önálló közalapítványként megfogalmazását, törvénybe foglalását. Mindezt a kormánypárti tervezet monopolisztikus, sokáig konokul fenntartott szándékával szemben. Nem fogadtuk el az t a képtelen ötletet, amely a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót egyetlen közalapítványba gyötörte volna bele. Most tehát nem lehet meglepő, ha ellenzéki párt szónokaként a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió Közalapí tvány létrehozását ajánlom a tisztelt Háznak. Azért is ajánlom, mert a hat párt megbízott tárgyalói tovább dolgoztak, és közös megegyezéssel módosították, alakították az eredeti határozati javaslattervezetet. E közös munka eredménye a három, egyenkénti köz alapítványról szóló országgyűlési határozattervezet, amelyekről most már nyugodtan mondhatom, hogy az elfogadott médiatörvény szellemével és betűivel teljes mértékben megegyeznek. Eddig a napos oldalról beszéltem, de sajnos, itt is igaz, hogy ahol napsütés van, ott árnyék is. No nem a hűsítő, az enyhet adó árnyékról beszélek, hanem olyanról, amely lehetetlenné teszi az életműködést, sőt akár pusztításra is képes. Pontosabban: a hatpárti megállapodás része volt az is, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízi ó vagyonáról hitelesített vagyonleltár készüljön, és ennek elkészíttetését a kormány feladatává tettük. Addig ugyanis, amíg az autonóm közalapítványok működni kezdhetnek, a kormány felelőssége fennáll, és elképzelhetetlen, hogy a létrejövő kuratóriumok ne ismerjék a vagyont, amit kezelnek, amellyel dolgozniuk kell, s amellyel felelősséggel tartoznak. Kivétel a Hungária Televízióból létrejövő Duna TV Alapítvány, mert míg a Rádió 70 év alatt, a Magyar Televízió közelítően 50 év alatt vagyonra tehetett szert, közvagyonra, addig a Duna TV esetében erről beszélni is komikus, lévén hogy nincs vagyona. Még mindig az árnyékról, pontosabban. Azt mindenki tudja, hogy az átalakítás, átalakulás pénzbe kerül. Pénzbe, amellyel sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió, s em a Duna Televízió nem rendelkezik. Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy a hatpárti tárgyalásokon megismerhettük ezeket a jogos igényeket és az igények nagyságrendjét is. Ennek alapján az a véleményem, hogy ép ésszel fel sem tételezhető, hogy az átalaku lás költségeit maguk az intézmények képesek legyenek fedezni, hacsak nem azt akarjuk, hogy az intézmények eleve működésképtelenül induljanak. Harmadsorban pedig, még mindig az árnyékról beszélve, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a létrehozandó közalapítvá nyok és azok részvénytársaságai hogyan hozhatók megnyugtató, rendezett starthelyzetbe. Olyan helyzetbe, hogy a korábban felhalmozott adósságok rendeződhessenek, ne kelljen megörökölni a kuratóriumoknak ezeket. Vagy például végre a Duna Televízió ne egy udv arban álló gépkocsiból legyen kénytelen sugározni közszolgálati adásait, telepített berendezései hiányában. Be kell tehát világítani az árnyékba, pontosabban, ismerni kell a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vagyonát, mindhárom közalapítvány esetében az á talakulás reális költségeit és azt is, hogy
