Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 30 (182. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
3955 Országgyű lés illetékeseit, hogy ezt az intézményt meg kell szüntetni. Ezt az intézményt a fejlett polgári demokráciák parlamenti rendszere, választójoga nem ismeri. Ez látszólag nagyon népszerű - és bizonyos logika szerint ez kézenfekvő , azonban azt eredményezné, hogy az országgyűlési képviselő nem politikai meggyőződése vagy szakmai meggyőződése szerint nyomná a gombot, amikor egy kényes kérdésben szavazni kell, hanem túlságosan függőnek érezné magát azokkal szemben, akik őt visszahívhatják. Ismerjük a történelmi tényt, hogy az 1945 utáni koalíciós parlamentben az akkori Magyar Kommunista Párt képviselőcsoportjának minden tagjával aláírattak előre egy mandátumról lemondó biankó nyilatkozatot, ami nem volt keltezve, és ezt a pártvezetés egy páncélszekrényben őrizte , és ha a képviselő nem jól viselkedett, akkor a párt elnöke vagy vezetője rákanyarította a dátumot és benyújtotta. És a képviselő repült. Hát akik a kötött mandátumban gondolkodnak - én remélem, hogy - még a gondolatától is elborzadnak, hogy bármiféle has onló módon parlamenti képviselőket presszionálni, utasítani lehessen, hogy a választópolgároktól kapott mandátumot miként hasznosítják. Tehát a legmesszebb menőkig egyetért képviselőcsoportunk, de szerencsére a képviselőcsoportok többsége az alkotmányelők észítő bizottság szinte minden tagja, hogy a kötött mandátum nem elfogadható megoldás. Néhány jogi közíró erről cikkeket ír. Véleményem szerint itt bizonyos tévedések, téves elképzelések rabjai, nem tudnak szabadulni bizonyos előző szokásoktól. Aki jól átg ondolja, belátja, hogy a képviselői felelősség, politikai felelősség egyetlen módon érvényesíthető: a szabad választások során. Azt a képviselőt, aki nem a választópolgárai - a reá szavazó választópolgárai - akaratát tolmácsolja, a következő választá son megbuktatják. Így van ez szerte a világon. Ez a lényege a képviseleti demokráciának. S 1989ben és '90ben a magyar politikai erők, az új politikai pártok és a társadalom többsége a képviselői demokrácia mellett tört lándzsát, ennek az intézményeit kel l továbbfejleszteni és az alkotmányban megerősíteni. Fontos eleme az alkotmány koncepciójának az a rendelkezés, amely a parlamenti kisebbség, az ellenzék jogait hivatott biztosítani. Kevés alkotmány tartalmaz erre nézve ilyen rendelkezéseket, az alkotmányelőkészítő bizottság tagjai egyetértettek, hogy a legfontosabb rendelkezések ezek közül kerüljenek be magába az alkotmányba. Jól tudjuk, hogy a Házszabály meglehetősen differenciáltan szabályozza Magyarországon az ellenzéki parlamenti képviselőcsoportok ki emelt jogait. Mondhatnám, hogy a pozitív diszkrimináció intézményét. Amikor többletjogosítványokat kapnak - legalábbis létszámarányukhoz képest. És nincs ez így mindenhol Európában. Még a nyugateurópai polgári demokráciák gyakorlata is eltérő. Bár - hozzá tegyem , ahol a parlamenti kisebbség jogait intézményesen nem szabályozzák, tehát a pozitív diszkrimináció eszközeit a javukra nem alkalmazzák, azokban a társadalmakban és azokban a parlamentekben ezt azért nem teszik, mert nincs rá szükség, mert ott társ adalmi evidencia. Mondjuk a brit parlamentben olyan evidencia, hogy a kisebbség jogait miként kell tiszteletben tartani. Vagy a másik véleménnyel szemben miként kell türelmet és megértést tanúsítani. Ahol ennek még hagyománya nincs, ott igenis szükség van intézményes szabályokra. Ilyen szabály az, amelyik az alkotmánytervezetben úgy rendelkezik, hogy a parlamenti tisztségek és bizottsági tisztségek - bizottsági elnökök, elnökhelyettesek tisztségeinek - elosztásánál az ellenzék számarányának megfelelően kell hogy részesüljön a tisztségekben, ettől eltérni csak az ellenzék javára lehet. Ez nagyon fontos szabály, és nem árt felidézni, hogy a jelenleg működő parlamentünk 1994ben oly nagyvonalúan gyakorolta ezt a lehetőséget, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok messze - parlamenti számarányukhoz képest messze - több bizottsági tisztséget és bizottsági tagságot kaptak,
