Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 30 (182. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3948 vitatott kérdéseket, mint ezt is, hallgatólagosan kívánják eldönteni az új alkotmány készítői, és e kérdés rendezését kihagyják az alkotmányból. Immáron öt teljes év telt el a büntetési rendszer legsúlyosabb büntetésének, a halálbüntetésnek az 1990. decemberi alkotmánybírósági határozattal megszüntetése óta. Az elmúlt években többször is felmerült a közvéleményben és a szakmai körökben annak kérdése, hogy indokolt volte megszüntetni a h alálbüntetést, vagy ezzel szemben a '89 utáni átmenet és a szovjet blokk összeomlása utáni kaotikus, keleteurópai állapotok körülményei közepette egy jó ideig még szükség lett volna a halálbüntetés elrettentő erejének fenntartására, a bűnözés növekedéséne k megállítása céljából. Bizonyára valamennyien emlékeznek tisztelt képviselőtársaim közül arra, hogy a halálbüntetés megszüntetése előtti hónapokban az erre törekvők fő érve az volt, hogy a halálbüntetésnek semmilyen visszatartó ereje nincs a gyilkosok meg fékezésében, és állították, hogy a világ egyetlen országában sem növekedett a legsúlyosabb bűnesetek száma a halálbüntetés megszüntetése után. Talán gyanakodnunk kellett volna, hiszen a sokak számára a legdemokratikusabb országban, az Egyesült Államokban i s arra jutottak, a halálbüntetés megszüntetése után felszökkenő gyilkossági adatok többéves ismerete fényében, hogy ismét bevezették a legtöbb tagállamban a halálbüntetést. Ma az 50 tagállamból 37ben állították vissza a halálbüntetést, de a rendszerváltás nehéz feladatai között hajlamosak voltunk hinni a tömegmédiumokban egyeduralkodó véleménynek, a halálbüntetés eltörlésének érve mellett. Ehhez képest súlyosan kellett csalódnunk, mert a magyar bűnügyi statisztikák szerint a halálbüntetés 1990. decemberi e ltörlése után hirtelen 50%kal emelkedett már a következő évben a szándékos emberölések száma, és ezen belül is az előre kitervelten, illetőleg különösen kegyetlen módon elkövetett, minősített esetek száma, az összes szándékos emberölés egyharmadára felugr ott, míg korábban elenyésző volt ezek száma (8.30) Ez az 50 százalékosan magasabb arány azóta is töretlenül létezik a magyar bűnügyi statisztikák szerint, ami abszolút számokban azt jelenti, hogy az eltörlés előtti kétszáz körüli gyilkossá g helyett, évente 300320 embernek kell gyilkosság áldozatává válnia. Az elmúlt öt évben - könnyen kiszámítható - félezernél is több embernek kellett azért szörnyűséges körülmények között meghalnia, mert a tömegmédiumok által támogatott szociálliberális sz akértők tévesen prognosztizálták a halálbüntetés eltörlésének kihatásait. Különösen elgondolkodik az ember akkor, ha tudja, hogy a '70es évektől már ritkán ment fel a ténylegesen végrehajtott halálbüntetések száma az évi ötre, és ez a '80as évek végére már alig egykét végrehajtott halálbüntetésre csökkent le. Mégis a halálbüntetéssel fenyegetettség mellett, ez a szórványos végrehajtás is a legbrutálisabb gyilkosságok esetén elég volt arra, hogy évente, száznál több esetben visszatartsa a megrögzött bűnö zőket a nyilvánosságoktól. Nyilván nem egy helyes hivatkozási alap, mert nem lehet ezt a kérdést statisztikák alapján eldönteni, de legyen szabad mégis arra hivatkoznom - ha már egyszer a visszatartó erőről beszélünk a halálbüntetés körében, hogy ez létező erő e vagy nem létező , hogy a statisztikai adatokból mégiscsak kitűnik, hogy évente - gyakorlatilag az elmúlt öt évre kivetítetten - maximum végrehajtottak volna tíz halálos ítéletet, és ezzel meg lehetett volna menteni több mint ötszáz becsületes, tisz tességes magyar állampolgárt, akit kegyetlenül meggyilkoltak, mert esetleg a törvényalkotók nem figyeltek fel arra, hogy a szociálliberális sajtó milyen helytelen irányba döntötte el a halálbüntetés kérdését. Az általam elmondott adatok ismertek az ügyészs égek berkeiben és a Belügyminisztérium illetékesei előtt is, ám nem történt meg a halálbüntetés megszüntetésével kapcsolatos hibás feltevések nyilvános beismerése. Pedig minden évben további százak válnak rablógyilkosság áldozataivá, szükségtelenül, mert a felelős magyar kormánypolitikusok nem kívánnak szembenézni a korábbi tévedéssel. Nem vitás, hogy a tömegmédiumokban uralkodó liberális erők rosszul értelmezett, dogmatikus elvek alapján, mint szélsőségest igyekeznek beállítani, aki a halálbüntetés kérdésé t felveti, de ez nem jelenthet mentséget a kormánypártok részére azért, hogy e kérdést nem
