Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
3914 egymás közötti kapcsolatát szabályozzák, és vannak olyanok, amelyek az állam belső jogában alkalmazandók. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai esetében - a koncepc ióval egyezően - a monista megoldást javasolom, vagyis azt, hogy a szabályok automatikusan legyenek a magyar jog részei. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a szabályok egy részét a magyar jog külön is transzformálja, tehát hogy érvényesüljön egyidejűleg a dualista elv is. (14.20) Vita esetén pedig a bíróság az Alkotmánybírósághoz fordulhatna annak eldöntését kérve, hogy adott ügyre nézve vane olyan szabály, amely a nemzetközi jog általános szabályának minősül, és ha igen, melyik az. A nemzetközi jog által ánosan elismert szabályai lényegében azt a nemzetközi szokásjogot jelentik, amelyek a nemzetközi együttműködés alapját képezik, s amelyek az államokra nézve kötelezőek. Az, hogy miről is van szó, konkrétan egy példával kívánom illusztrálni. Mint arra az Al kotmánybíróság az 53/1993. számú határozatában rámutatott, például a háborús és emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi szabályok, a nemzetközi szokásjog részei, s mint ilyenek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai közé számítanak . Mivel e bűncselekmények az emberiséget és a nemzetközi együttélést alapjaikban veszélyeztetik, a megbüntetésükre vonatkozó szabályok kötelező nemzetközi jogot képeznek. Amely állam ezt nem vállalja, nem vehet részt a nemzetek közösségében. A nemzetközi j og általánosan elismert szabályainak tehát egy ország belső jogában automatikusan érvényesülnie kell. Ez az alkotmánybírósági értelmezés találta egyébként alkotmányosnak az előző ciklus Országgyűlése által 1993ban elfogadott igazságtételi törvényt. A nemz etközi jog általánosan elismert szabályairól áttérve a nemzetközi szerződésekre, ezek egyik csoportja az egyes államok egymás közötti viszonyát szabályozza, tehát az állam szerveire ró kötelezettségeket. E szerződések jellege és tartalma olyan, hogy azokat nem a bíróságok alkalmazzák. Ilyen nemzetközi szerződés például az ENSZ alapokmánya, amely elsősorban a szerződő államokat kötelezi. Az ilyen jellegű szerződések esetében már nem a monista megoldást javaslom, hanem vagy a dualistát, vagy pedig egy, a kett ő közötti megoldást. Az ilyen szerződések esetében tehát vagy legyen kötelező a transzformáció, vagyis a szerződést egy magyar jogszabály hirdesse ki, s ezzel váljon a magyar jog részévé, vagy pedig közbülső megoldásként a következő feltételek megvalósulás a esetén váljon a szerződés hazai joggá: szabályszerűen legyen megkötve, a nemzetközi jog szerint is érvényes szerződésről legyen szó, a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben legyen kihirdetve, és érvényesüljön a viszonosság. További b iztosítékot jelent a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó eljárás szabályozása, amelybe be lehet építeni azzal kapcsolatos garanciákat, hogy a szerződések tartalma, de maga az eljárás se ütközzön az alkotmányba. De ezen felül még biztosíték az is, hogy a nemzetközi szerződések megkötésével kapcsolatban az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány között kialakítandó munkamegosztás során nyilvánvaló, hogy például a törvényhozási tárgykörbe tartozó szerződés megkötése az Országgyűlés hatáskörébe tartozzon. Ez szintén garancia arra, hogy a megkötendő nemzetközi szerződés ne ütközzön az alkotmányba. Végül a nemzetközi szerződések másik csoportja esetében, amelyek a belső jogban közvetlenül alkalmazandók, a dualista megoldást javasolom. E szerződése k alanyi jogokat biztosítanak az állampolgárok részére az állammal szemben, vagy egymás között. E nemzetközi szerződéseket a bíróságok közvetlenül alkalmazzák. Ilyen szerződések például a különböző kereskedelmi és polgári jogi tartalmú szerződések, az embe ri jogi szerződések, valamint a kettős adóztatási, beruházásvédelmi, jogsegély- és kiadatási szerződések. E szerződések tehát nem automatikusan érvényesülnének a magyar jogban, hanem csak akkor, ha egy megfelelő szintű hazai jogszabály kihirdeti őket, azaz belső joggá transzformálja. Garanciális okokból továbbá az alkotmányban ki kellene mondani, hogy minden olyan nemzetközi szerződést, amely a magyar állampolgárokra nézve
