Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3909 alkotmányelőkészítő bizottság 1995. december 7ei ülésén, L amm Vandának a szavait idézzem föl ezzel kapcsolatban. A jegyzőkönyv 46. oldalán szerepel észrevétele, ahol arról beszél, hogy itt az a nagy probléma, idézem szó szerint: "... hogy a jelenlegi magyar törvényhozási mechanizmus és jogalkotási mechanizmusban, mellett, ebbe így nem lehet belemenni. Azokban az államokban ugyanis, ahol ez így van, most utalok Hollandiára, legutóbb volt alkalmam rákérdezni holland kollégákra, az ilyen szerződéseket úgy kötik, hogy az eljárás azonos a parlamentben a törvényhozási e ljárással. A képviselők megkapják ékes holland nyelven a szerződés tervezetét, a bizottságok letárgyalják és végigzongorázzák. Úgy megy az egész mechanizmus, mintha egy törvényt hoznának. Nem úgy, ahogy nálunk, hogy a Külügyminisztériumban, vagy bármelyik minisztériumban a tisztviselő megköt egy szerződést, és ami tárcaegyeztetés címén megy, az sok minden, csak nem az. Hogy egyértelműen kiderül abból, hogy az adott nemzetközi szerződés összhangban vane a magyar joggal vagy sem." Néhány oldallal később, az 50. oldalon úgy fogalmaz a nagy tekintélyű tudós szakértő asszony, hogy katasztrofális következményekre vezethetne az országra nézve ennek a megoldásnak a fenntartása. További érveket Bragyova Andrásnak ugyancsak 1995 decemberében e témához írt háttértanul mányából szeretnék idézni. Ennek a 4. oldalán Bragyova András azt mondja: "Tulajdonképpen, amit a monista elv meg akar valósítani, az voltaképpen lehetetlen. A magyar államra érvényes nemzetközi jogi normák teljes egészükben semmiképpen sem lehetnek a magy ar jogrendszer részei. Másrészt, az állam nemzetközi kötelezettségének legnagyobb része más államokkal szemben áll fenn, amelyek viszont a magyar jognak nem alanyai." Végül - nem végül , utal arra is, hogy tulajdonképpen a nemzetközi szerződések döntő töb bsége nem alkalmazható az állami jogrendszerek működése nélkül. Majd utal értelmezési problémákra is, - én külön szeretném ebből, mert nagyon lényegesnek tartom kiemelni azt az utalását - hogy idézem, ennek a háttértanulmánynak a 6. oldalán: "A nemzetközi szerződések olyan jogi fogalmakat alkalmaznak, amelyek több különböző jogrendszerből kerülnek együvé. Kivált az angol, amerikai, francia vagy éppen távolról a római jogból, amelyeknek a magyar jogi fogalmak között gyakran közelítő megfelelőjük sincsen, de gyakran éppen a hasonlóság a félrevezető. A félreértés veszélye ezért nagyon nagy, az ismeretlen jogi fogalomnak nagyon is világos tartalma lehet egy más jogrendszerben, és ezt áthidalni nem elég a magyar fordításban, ezeket közzétenni, hanem azokat idézem : "át kell ültetni a magyar jogrendszerbe, adott esetben külön jogszabályok alkotásával is." Tisztelt Országgyűlés! Ezek az érvek nagy tekintélyű jogtudósoktól származnak, és teljesen egyértelműen a dualista rendszer fenntartása mellett szólnak. A monista rendszer mellett érvelők elsősorban azért emelnek szót a hagyományos és a koncepcióban is elfogadott dualista megoldás mellett, mert arra hivatkoznak, hogy ez akadályozná Magyarország európai integrációját. Kérem szépen, ez egyszerűen nem igaz. Szabadjon u talnom arra, hogy az Európai Közösség országai közül Németország, NagyBritannia, Olaszország és skandináv államok a dualista megoldás alapján állnak, mint azt Bragyova András az említett háttértanulmányában külön is megemlíti. Ugyanezen a bizottsági ülése n, amiről beszéltem, Németh József jogtudós, aki szintén elkötelezettje - egyébként nem szintén - aki a monista rendszer elkötelezettje, tehát éppen Lamm Vandával és Bragyova Andrással szemben egy más véleményen volt, ő maga is megerősítette abban a bizott ságot, ahogy annak, hogy egy ország monista vagy dualista rendszer alapján építi be a nemzetközi jogot a belső jogába, annak az európai integráció szempontjából semmi jelentősége nincsen. Azzal szeretném ezt a témakört lezárni, hogy feltétlenül felhívnám k épviselőtársaim figyelmét a kérdésben, a problémában rejlő veszélyekre. Én igazán az európai integráció elkötelezett híve vagyok, azonban azt semmiképpen sem támogatnám, hogy bekötött szemmel, fej nélkül rohanjunk bele csapdákba, jogi csapdákba, amik az or szág jogalkotásában, jogrendszerében kiszámíthatatlan problémákat és károkat okoznának. Kérem ezért, hogy őrizzük meg a józanságunkat és tisztánlátásunkat ebben a kérdésben, ne tegyünk saját érdekeink ellen, jogrendszerünk koherenciájának megvédése egy ala pvető kérdés, és ezért tartsuk meg, erősítsük meg az alkotmánykoncepcióban kialakított és abban bennfoglalt dualista megoldást. Köszönöm a figyelmet, és még egyszer köszönöm a rendelkezésre adott időt. (Taps.)
