Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3872 úgy, mint az ember életében mag ában. Ki kell használni tehát ezt a történelmi helyzetet, amelyet elődeink 1989ben már megpróbáltak megragadni, és egy olyan fejlődési vonalra irányítani az ország szekerét, amely reményeink szerint a XX. században először bizonyulhat hosszabb távon is ta rtósnak és olyannak, amely az általános világfejlődés élvonalában fogja tudni elhelyezni Magyarországot. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az előttem felszólalók között voltak olyanok, akik a preambulummal foglalkozva, azt erősen kritizálva, bizonyos értelemben - az én véleményem szerint - archaizáló követelményeket próbáltak meg számon kérni a koncepciótervezet preambulumra vonatkozó passzusaitól. Személy szerint nem értek ezzel egyet. Hiszen a magyar történelem legfontosabb mozzanataira javaslatot te sz a preambulum, és azt mondom, hogy ebben a tervezetben, ezek az észrevételek egyértelműen megfelelnek a számomra is oly fontos elvárásnak, nevezetesen a jelen bizonyos értelmű pontos értelmezésének és a jövő felé való nyitásnak. Én azt hiszem, hogy amiko r a jövőről beszélek, akkor természetes módon kell azonnal rátérnem arra is, hogy mit is értek ezen a jövőn. A XXI. század fordulóján, KözépEurópa térségének olyan pillanatát, amelyben egyértelmű lehetősége nyílt először a sokat óhajtott felzárkózásra. A jövőt számunkra egy olyan államcsoport, egy államok olyan közössége jelezte, amelyek saját gondjaikkal együtt, fejlődésük élvonalbeliségével, már a rendszerváltásnak nevezett történelmi időben is egyértelműen példát, mintát jelentettek Magyarországnak. A g lobális fejlődés tendenciái időszakának, amikor az integráció globális méreteket ölt, amikor az oly sokat áhított NyugatEurópában, egyre inkább minden nehézség ellenére, az integrációs, az együttműködési tendenciák kerülnek előtérbe mégpedig azért, hogy e gy informatikaalapú társadalom, a maga bonyolultságával, együttélésének rendkívül szerteágazó differenciáltságával és szabályozásaival mégis meg tudjon felelni immáron a XXI. század első felének, az onnan jövő kihívásoknak. Én azt hiszem, hogy akkor, amiko r a preambulumban az állampolgárok közösségéről esett szó, és volt olyan, aki az állampolgárok kifejezést rosszallóan minősítette, hadd bátorkodjam most mint politológus erről a fogalomról annyit szólni, hogy a politológia elmélete szerint a legmagasabb fo kozatú viselkedésmód, minta, modell az állampolgár fogalma, az olyan polgáré, aki egyértelműen tudatosan részt akar és részt is tud venni a döntések előkészítésében, meghozatalában és ellenőrzésében is. Tehát igenis olyan állampolgárok közösségéről van szó , amelyek mélységükben is tagoltak s amelyek az integráció mellett, minden jel szerint kulturális hagyományaikat és örökségeiket meg fogják majd őrizni. De ebben a folyamatban óhatatlanul fölmerül, és ezt teszi az új alkotmány koncepciója is, a nemzeti szu verenitás problematikája. Úgy szól a koncepció, hogy ennek egy részét átruházhatóvá kell tenni. Én azt hiszem, hogy a problematikát egy olyan hasonlat világíthatja meg jól, amelyet a családból veszek. Nevezetesen pedig egy olyan kötelékből, férj, feleség s gyermek kötelékéből, amelyben nyilvánvaló számunkra, hogy néminemű önkorlátozást jelent, de ugyanakkor egy szilárd, békés családi együttélés alapja is az, ha férj, feleség és gyermek ezt a korlátozást tudatosan a család egésze érdekében fölvállalja. Tehát részemről egyértelműen támogatni szeretném azt a típusú államcélkitűzés megfogalmazást, amelybe belefoglaltatik az integráció előmozdítása érdekében, egy okos, logikus, a célt valóban segítő szuverenitás átadás. Ehhez a témához kapcsolódóan egy nagyon rés zletes, Molnár Gyula által kifejtett témához szeretnék még kapcsolódni. Nevezetesen pedig ahhoz, hogy egy családon belül milyen módon lehet érvényre juttatni a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeket. Én azt hiszem, hogy aki e ponthoz érve, alaposan átt anulmányozza a koncepciótervezetet, látni fogja, hogy egy olyan pozíciót javasol majd kodifikálásra ez a tervezet, amelyben egyértelműen látszik az, hogy elfogadja és dolgozik a nemzetközi jog, nemzetközi téren elfogadott általános vezérelveivel - lásd pél dául a szociális jogok honnan is kerülnek be ebbe a koncepcióba , és ugyanakkor én személy szerint úgy érzem, hogy biztosítékokat is teremt arra, hogyha egy nagy integrációban előfordulnak olyan tévedések, amelyek
