Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója:
3868 joggal érheti az a vád, hogy mindent megszavaznak, az ellenzéket pedig, hogy mindent elutasítanak, a mit a kormány előterjeszt. Harmadszor: az is nehezen megmagyarázható, hogy a felsőoktatási törvény módosítása ügyében főbizottságnak kijelölt oktatási bizottság ugyanannyi időt kapott véleményének összefoglalására, mint azok a bizottságok, amelyek a törvén y egyegy részelemét vitatták meg. Mindezek után a bizottsági vita legfontosabb kérdései a következők voltak: a) Teljes integráció és/vagy felsőoktatási szövetségek b) Az akkreditált felsőfokú szakképzés c) A hallgatói, egyéni és kollektív jogok d) A közoktatás és a felsőoktatás kapcsolata e) A képzési szerkezet átalakítása és a kreditrendszer f) A Felsőoktatási és Tudományos Tanács szerepe g) Az intézményi felügyelőtanácsok funkciója A felsorolásból kitűnik, hogy a vita a törvénymódosítás csaknem egészét felölelte. Néhány kérdésben közel álló volt a kormánypárti és ellenzéki képviselők nézete, másokban alapvetően különbözött. A legnagyobb vitát a teljes integráció és a törvényben bevezetni kívánt felsőoktatási szövetségek egymáshoz való viszonya v áltotta ki. A többségi vélemény lényege is az volt, hogy a törvényben sokkal erőteljesebben kellene megjelennie a teljes integrációnak, a valódi egyetemek megteremtése szándékának. Még az is felvetődött, hogy e csaknem fél évszázados probléma megoldása érd ekében az alapítónak, a jelen esetben a Országgyűlésnek minden esetben kötelezően figyelembe kelle venni az alapítottak, az európai értelemben egyetemnek és főiskolának nem mindig tekinthető intézmények autonómiáját, a nagyobb egységek létrehozása során. A kormánypártok méltányolták azt a törekvést, hogy a javaslat átmeneti formákkal próbálkozik, de a felsőoktatási szövetségeket túlszabályozottnak vélték, és az az aggály is megfogalmazódott, hogyha a szövetség bennmarad a javaslatban e jelen formában, ez n em utat jelent a teljes integráció felé, hanem annak elodázását az intézmények számára. Többen hiányolták az intézményi belső integráció teljes kimaradását a tervezetből. Szinte teljes volt az egyetértés az akkreditált felsőfokú szakképzés bevezetésével ka pcsolatban. Itt csak azt kellene markánsabban megfogalmazni - vélték egyesek , hogy a szakképzésnek e formája ne zárja ki a már létező egyéb formákat. A kormánypártok nem vitatták a normatív finanszírozás bevezetésének szükségességét sem. Főként azért, me rt ez nem egyszerűen a hallgatólétszámra épül, de tartalmazza a képzési és létesítményfinanszírozást, a programtámogatást és tudományos kutatás mait sokszorosan felülmúló segítését is. A többségi vélemény szerint a hallgatói, egyéni és kollektív jogok külö nválasztása előrelépés az 1993. évi törvényhez képest, bár részleteiben egyáltalán nem tekinthető kimunkáltnak. A közoktatás és a felsőoktatás kapcsolata az a kérdés, hogy a minőségi felsőoktatás, csak minőségi közoktatásra épülhet, nem jelenik meg a törvé nyben. A két törvény egymás mellett, de nem egymásra építve került a Ház asztalára. Ugyancsak a jövő feladata lesz a képzési szerkezet, s ezzel együtt az átjárhatóság, az országos kreditrendszer gyakorlati kidolgozása, amit a törvény egy végrehajtási utasí tás keretében képzel el. Az intézményeken belül kialakítandó felügyelőtanácsok szükségességét elismerve, inkább csak arra történtek utalások, elégséges lesze a belső ellenőrzés a maihoz hasonló csődhelyzetek elkerüléséhez. Az említettek mellett, egyetértő vélemények formálódtak meg egy sor részletkérdésről, az intézményvezetők visszahívásának szabályozásáról, a doktorandusok részvételéről az oktatásban, a főiskolai docensek vezetőoktatói státuszáról és másokról. Összességében, a kormánypártok
