Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MAGYAR BÁLINT, művelődési és közoktatási miniszter:
3864 A felsőoktatásról szóló első önálló törvény megalkotására sajátos társadalmi, gazdasági helyzetben került sor hazánkban, 1 993ban. A változtatás alapirányultságát akkor a felsőoktatási intézmények autonómiatörekvése és ennek megfelelően az állam korábban kialakult, túlzottan beavatkozó irányítási mechanizmusának leépítésére irányuló igény határozta meg. Nyilvánvaló volt az is , hogy az ágazatilag túlzottan széttagolt állami irányítási rendszer a felsőoktatás egységes fejlesztési szempontok szerint való átalakítását erősen nehezíti. Alapvető feladat volt emellett, a hallgatói létszám erőteljes emelése által a felsőoktatás kiterj esztése, s e tekintetben a fejlett országokhoz való közelítése. Cél volt továbbá az is, hogy a felsőoktatási intézmények, a tudományos továbbképzésben és minősítésben is elnyerjék azon rangjukat, amely a világ fejlett országaiban természetszerűen hozzátart ozik működésükhöz, s alapjául szolgál az oktatói feladatok legkorszerűbb tudományos eredményeket tükröző elláthatóságának. Egyidejűleg igényként fogalmazódott meg az is, hogy az oktatás minősége javuljon, képzési struktúrája korszerűsödjön. A felsőoktatási törvény tehát többirányú funkciót lett volna hivatott betölteni, valójában azonban mindezen folyamatoknak inkább csak elindítására vált alkalmassá azáltal, hogy végső soron a reformnak csak a szervezeti alapjait vetette meg. Az állami irányítás erőteljes visszaszorítása olyan spontán folyamatokat indított el a felsőoktatásban, amelyek helyenként jelentős változásokat jelentettek a korábban fennálló állapothoz képest. Új intézmények, új szakok jöttek létre, jelentősen emelkedett a hallgatói létszám, megindu lt a doktori képzés az akkreditált egyetemeken, újra indult a habilitáció, hogy csak a leglényegesebb elemeket említsem. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. A jegyzői székben Szili Sándort Boros László, dr. T rombitás Zoltánt Tóth István váltja fel.) Mindez nem eredményezett azonban átütő változást a hatékonyság és a minőségjavulás tekintetében. A felsőoktatási intézmények mind abszolút értelemben, mind a GDPhez arányítva, joggal nehezményezik alulfinanszírozo ttságukat, korlátozott fejlesztési lehetőségeiket, s ebből adódó, olykor valóban sanyarú működési feltételeiket. Ennek jogosságát illusztrálandó, hadd említsek néhány számot: a felsőoktatás támogatásának a GDPhez viszonyított aránya 1,31,4%ról 1,1%ra c sökkent. Az elmúlt öt évben a felsőoktatási támogatások reálértéke 65%ra, a kutatási és fejlesztési támogatásoké pedig egyenesen 35%ra csökkent. A felsőoktatás állami támogatása, a központi költségvetési támogatáshoz viszonyítva 4% körüli szinten maradt az 19911995 közötti időszakban, miközben ugyanebben az időszakban a hallgatók száma 40%kal bővült. Az állam és a felsőoktatási intézmények között felhalmozódott feszültségek és a felsőoktatási intézményeken belüli állapotok egyaránt tényszerűen azt jelzi k, hogy a felsőoktatás számára előrelátható és jogi értelemben is biztonságot nyújtó feltételeket kell teremteni. (10.10) Ugyanez az érdeke a kormányzatnak is, hiszen csak ezen úton képzelhető el az állandó robbanással fenyegető összetűzések felszámolása é ppúgy, mint a felsőoktatásnak az ország előrehaladása szempontjából döntő jelentőségű korszerűsödése. Az a tény, hogy a 107/1995. számú országgyűlési határozat a kormányzati fejlesztési elképzelések leglényegesebb programpontjait meghatározta, elodázhatatl anná tette, hogy a felsőoktatási törvény az e program végrehajtásához szükséges törvényi feltételeket megteremtse. Mindenképpen módosítandók a hatályos felsőoktatási törvény azon szakaszai, amelyek a felsőoktatási struktúrát kényszerpályákon tartják, a kit örési lehetőségek akadályaivá váltak. Bebizonyosodott mindenekelőtt, hogy a felsőoktatási intézmények elaprózott struktúrája, gazdálkodási tekintetben irracionális. Nem teszi lehetővé az eszközökkel és a szakemberekkel való hatékonyabb gazdálkodást, a mint egy 130 ezer nappali tagozatos hallgató képzése, csaknem 40 település, több mint 130 intézményében történik, önálló intézményt, kart, illetve kihelyezett tagozatot is beleértve. Hiányoznak a nagyméretű egyetemek, kevés a közepes méretű egyetem, viszont sok a kisméretű, néhány száz fős intézmény.
