Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABAD GYÖRGY, az MDNP
3859 Miniszter úr hivatalba lépése idején egy nagyon rokonszenves és biztató gesztust tett akkor, amikor a különböző parlamenti pártok képviselőit - nem is egyet, egy pártból - egy tanácskozásra hívott össze, hogy meghallgassa véleményüket az oktatásügy keretében szükségesnek látott teendők tekintetében. Legyen szabad azt mondanom : kár, hogy a folytatás elvékonyodott, ha egyáltalán működik még. Ezen a tanácskozáson némi meghökkentést aratva, de én mertem szólni arról, hogy ha most azért kívánnak foglalkozni újból a közoktatás kérdésével, mert az 1993as törvényt nemcsak aprócseprő vonatkozásokban, hanem koncepcionálisan átdolgozni kívánják és távlatokat akarnak mutatni - így értékeltem miniszter úr akkori bevezető szavait - a magyar oktatásügy egész fejlődésének, akkor szembe kell nézni a tankötelezettség kiterjesztésének problémáj ával. Én nagyon határozottan állást foglaltam, és azt hiszem, hogy nem állok ellentétben az előttem szólóval sem, aki megfontoltságra utalt, és arra is utalt, hogy a tizennégy és tizenhat év közötti határok között tankötelezettséggel rendelkező hallgatókat tulajdonképpen a jelenlegi rendszer nem készíti eléggé fel az elkövetkezőkre. Én nagyon határozottan akkor állást foglaltam a tizennyolc éves tankötelezettségi határ mellett, figyelemmel az európai tendenciákra, figyelemmel a középeurópai tendenciákra és arra, hogy ne általában beszéljünk a kiművelt ember fő követelményéről - ami ebben a megfogalmazásban a reformkor hajnalán megfelelő volt , most konkrétabbról van szó, arról, amit másik ellenzéki társam a versenyképes tudás fogalmával igyekezett megközel íteni. Ha Magyarország és a magyar nemzet helyt akar állni abban a nehéz versenyben, ami így vagy úgy, de osztályrésze lesz a felnövekvő nemzedéknek, akkor mint gondos szülőnek, kötelessége arról gondoskodni, hogy ez a fiatalság valóban felkészülten nézzen szembe a verseny követelményeivel, ha külső összevetésről van szó és értse - minden értelemben értse , képes legyen értelmezni a belső folyamatokat, ne legyen demagógiától, más, nemkívánatos befolyásolási módoktól, orránál fogva vezetett nyáj, hanem legy en gondolkodó, és ahogy a Néppárt programjába is emeli, az alkotásra, nemcsak a reprodukálásra képes emberekből álló együttes tagja. Ezek az alapelvek, amik erre indítanak. Legyen szabad azt mondani, hogy természetesen nagy örömmel olvastam miniszter úrnak azt a levelét, ami megjelent a törvényszöveg megismertetésekor és amelyből hadd idézzem az egyetlen súlyos, idevágó mondatot: "Fejlesztési célként fogalmazódik meg a tankötelezettség 18 évre való kiterjesztése." Az az óvatosabb fogadtatás, amiben azon a m egbeszélésen ez a javaslat részesült, itt egy nagyon határozott, bátor, előremutató kijelentésben összpontosodott. Csak a probléma ott van - megítélésem szerint , hogy ennek a fokozatos bevezetésnek - mert nyilvánvaló, hogy erről van szó, és erről kell s zólni a törvény szövegében, indoklásában és egész koncepciójában - gyakorlatilag vajmi kevés nyoma van magában a törvényjavaslatban. Sokkal inkább az ellenkezőjét kell tapasztalnunk, semmint ennek a betöltését. Mert, kérem, a nagy reformok mindig úgy szüle ttek, és mindig úgy fognak születni, hogy egy lépcsősor indul meg felfelé. Alapokat kell vetni, hogy az épület megszülessék. Hol vannak ebben a törvényben ennek a nagyon szép, deklaratív mondatnak a feltételrendszeréről a megfogható elemek. Még a téglák se m sejlenek, nemhogy valami az építményből. Sőt! Sőt! Én nagyon nagy figyelemmel kísérek mindent, amit a régi ókori megfogalmazás, a "varietas delectat" fogalmában foglal össze, a változatok szépsége. Csak éppen az a probléma, hogy az a változat semmi módo n nem jelentkezik, amiről ez a távlatos mondat szólt. És ha nincs meg ez a távlatos mondat fedezetestül, akkor mi van? Hol van az egész oktatásügyi törvényhozásban? Ide értem most már a felsőoktatásit, amire még kevesebb idő lesz. Hol van az a mágneses po nt, amelyik a vonzást gyakorolja az elemekre? Hol van az a rendező elv, ami megérteti velünk, hogy milyen irányba kívánják vezetni - ha kell kanalizálni - a magyar oktatásügy szétfolyó erecskéit, folyamatait stb. stb. Hogy ne újabb mocsarak, lápok
