Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DOBOS KRISZTINA, az MDF
3857 Mi az, ami nagyon lényeges k érdés ebben a közoktatási törvényben? Ki tarthatja fenn az iskolákat? Természetesen az önkormányzatok, és ez gyakorlatilag nem is változott, bár jelentősen csökkent az önkormányzatok fenntartói joga, hiszen ma már - szemben a '93as törvénnyel - korlátok k özé került, hogy milyen típusú iskolák, működtethetnek. Korlátok közé került az is, hogy milyen lesz majdan a tanterv - vagy a tananyag és a pedagógiai program , hiszen ez egy naivitás, hogy az önkormányzatok olyan gazdagok lesznek, hogy megengedhetik mag uknak, hogy sokféle, a nemzeti alaptantervre épülő helyi tantervet hozzanak létre. Kétségtelen tény, és ez talán a koalíciós megállapodásban következik, hogy az egyházi iskolák fenntartási joga nagyon kétes ebben a rendszerben, magától értetődik - és a kor mány, azt gondolom, eddigi tevékenységével összhangban van , hogy az egyházi iskola nem szerepel egyetlenegy szóval sem a közoktatási törvényben, és az is magától értetődik, hogy a közoktatási megállapodás ennek a megállapodási rendszerének teljes felrúgá sa szerepel, hiszen a továbbiakban a kiegészítő támogatást már csak adhatja kormány, de nem kötelező. Úgy gondolom, hogy minden demokratikus országnak joga és kötelezettsége fenntartani az egyházi intézményeket, ez a '90es IV. törvényből következik, és ne m lenne jó, hogyha nem vennénk figyelembe a vallásszabadságról szóló rendelkezéseket. Természetesen én személy szerint és a Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja, hogy legyenek - akár vállalkozásban, akár alapítványi formában, akár magániskola formában - iskolák, hogy ezeket is működtessék, és természetesnek tartjuk, hogy ezek is kapjanak támogatást, hogyha közoktatási feladatot látnak el, de az elfogadhatatlan számunkra, hogy az egyházi intézményeket nem tekintik a demokratikus intézményrendszer részének , tehát ez egy kötelezettséget jelent, én úgy gondolom, és nem pedig egy jogot. Ebben a törvénytervezetben azok a kérdések, amelyek még lényeges változtatást jelentenek, azok a diákjogok, a pedagógusok jogállása, jogai és kötelezettsége és természetesen a finanszírozás rendszere. Én magam nagyon örültem annak, hogy a diákjogokat tovább bővítette a művelődési kormányzat, bár nagyon nehezen tudok mit kezdeni bizonyos diákjogokkal. Ha megengedik, akkor például egy problémát felvetnék, a 11. §ban az i) pontban lakáshoz és levelezéshez való jogát a diáknak. Ez egy nagyon érdekes jog, én nagyon örülök neki, hogy létezik lakáshoz való joga a diákoknak, csak szeretném tudni, hogy hogyan tudja érvényesíteni a művelődési kormányzat. Természetesen egy pontosabb megfog almazásban ez nyilvánvalóan azt jelentené, hogy mindazoknak a diákoknak, akik a kollégiumi nevelést igénybe akarják venni, legyen lehetősége a kollégiumok működtetésére (sic!), csak az a sajnálatos tény, hogy a kollégiumok leépítése folyik és nem pedig a f ejlesztése. Ez ellentétben van azzal, hogy ki szeretnénk terjeszteni a tankötelezettséget, vagy azt, hogy nagyobb számban szeretnénk középiskolába járatni a gyerekeket. Megdöbbentő azonban az a joggyakorlat, ami ebben a diákjogi - bár számos esetben pozití v, de legtöbb helyen igen furcsa - joggyakorlatban szerepel, hiszen 18 éves kortól kezdődően nem a szülő gyakorolja azokat a jogokat, amelyek a tanuló esetén - akár a továbbtanulást, akár a tanulmányi előmenetelt jelentik a diák számára , hanem a törvény olvasatából az derül ki, hogy a diák önkormányzat veszi át ezeket a jogokat, ami nyilvánvaló, hogy lehetetlen és ha igazából a gyakorlati életet tekintjük, akkor ma már egyre többen hétéves korban kezdik el az általános iskolai tanulást, tehát azt jelenti, hogy tizennyolc éves korban második, vagy harmadik osztályba járnak a középiskolába és igen furcsa lenne, ha egy tanárnak a diákönkormányzattal kellene megbeszélni a jogait, vagy a kötelezettségeit a gyerekeknek. Ez a rendszer természetesen mutatja azt, h ogy miközben a diákjogok kiterjesztése folyik, addig az európai normával és az ENSZ gyermeki jogok alapokmányával (sic!) teljesen ellentétesen a szülői jogok csorbítása jelenik meg, és én úgy hiszem, hogy ebben a törvénymódosításban egy mélységes szülőell enesség vagy valami szülőtől való féltés jelenik meg. Én nem hiszem, hogy egy demokratikus jogállamban a család felbontását vagy a szülői jogok korlátozását lenne célszerű egy közoktatási törvényben érvényesíteni, hiszen úgy gondolom, hogy a mi számunkra a család megerősítése a fontos. A mi számunkra a szülői felelősség, a szülői gondoskodás kétségtelen ténye a
