Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GÁBOR, az SZDSZ
3845 lelkesen támogatja és hangoztatja a minőségi képzés megvalósításának fontosságát. Jó lenne, ha ezt a lelkesedést a közoktatásra is kiterjesztené (Csengetés.), akkor ugyanis valószínűleg elfogadható a törvényjavaslat, elfogadható törvényjavaslat született volna, a T/2458. számú törvényjavas latot ugyanis a Független Kisgazdapárt jelen formájában nem tudja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónokának. Őt so ron követi Kovács Kálmán képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. HORN GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelentős dátumhoz érkezett a parlament munkája, legalábbis azok számára, akik a közoktatás, a felsőok tatás ügyét nyomon követték eddig is a parlamentben. Azt gondolom, hogy a két törvénytervezet mindenképpen új helyzetet teremt, és a két kormányzó párt talán a törvénytervezetek elfogadása után kicsit nyugodtabban aludhat, hiszen a kormányprogramnak megfel elő irányokba folyik a változtatás. Elöljáróban hadd jegyezzem meg - máig tartó előzetes, ilyen napirend előtti vitákban ez felmerül , hogy példátlan egyeztetés előzte meg ezt a törvénytervezetet. Soha nem volt ennyiféle előzetes egyeztetés, ez persze idő t igényelt, és ennek következtében joggal vetik fel néhányan azt, hogy kicsúsztunk, jobb lenne, ha most már a szavazás környékén járna a törvény, hiszen lassan vége a tanévnek. Mindenképpen feladatunk azonban - és azt gondolom, hogy ez közös felelősség , hogy a törvény vitája és elfogadása valamikor még ebben a tavaszi ülésszakban lezáruljon, ez elkerülhetetlen, hiszen egyébként nagyon nehéz lenne szeptemberben a tanítást folytatni, az iskolai évet elkezdeni. Eme példátlan egyeztetési folyamat során ezt a törvénytervezetet megvitatta és jóváhagyta az Országos Közoktatáspolitikai Tanács, az Országos Köznevelési Tanács, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács - tehát mindhárom olyan országos szintű szervezet, amely ebben a kérdésben az érdekegyeztetés csúcsát jel enti - és mindazok a szülői, tanári vagy diákszervezetek, amelyek ezt kívánták a folyamat során, hiszen elég hosszú volt ez a folyamat, bele tudtak szólni a törvénytervezet változtatásába. Én azt gondolom, hogy ennek megfelelően ez a törvénytervezet egy ko mpromisszumos javaslat eredményeképpen jött létre, és ez a kompromisszum a szakma számára, az érintettek számára - és ez az oktatási bizottság vitája során is kiderült - elfogadható, támogatandó kompromisszum. Nem nagyon voltam én magam olyan oktatási bizo ttsági ülésen, ahol akár a szülői oldal, akár pedig a szakmai szervezetek képviselői dicsérő jelleggel szóltak volna egy törvény tervezetéről. Itt a közoktatási törvény tervezete esetében ez történt, ennek a jegyzőkönyvekben is utána lehet nézni. Három kér déskört emelnék ki a törvénytervezet számomra fontos részleteiből. Az egyik - és erről csak jelzésszerűen beszélnék , ez a törvénytervezet következetesen végig viszi azt, amit a '93as törvény elkezdett: a gyermeki és diákjogok érvényesítését. A '93as tö rvény ebben jelentős előrelépéseket tett meggyőződésem szerint, ugyanakkor az ENSZ gyermekekről szóló egyezményének minden paragrafusa nem került átvezetésre a közoktatási törvény akkori változatába, pedig Magyarország ezt aláírta, és sérült bizony nem egy ponton a gyermekek joga. Egy példát erre hadd mondjak. Mondjuk ebben a '93as törvényben a diáknak joga van kérdést feltenni bármely, az őt érintő kérdéskörben is, kötelező az érdemi válasz. Kivéve két - látszólag, ugye teljesen lényegtelen - kérdést, a t anulmányi előmenetelt és a magatartás- és szorgalom jegyeket. Minden olyan kérdésben lehet kérdést feltenni, ami nem fontos, kivéve ezeket a területeket. Ez a törvénytervezet azt gondolom, hogy ebben az ügyben a demokrácia játékszabályainak megfelelően az iskolapolgárokat, szülőt, diákot, pedagógust olyan helyzetbe hozza, hogy lehetősége van arra, hogy érvényesítse a jogosítványait, és van fellebvitel is, amit én borzasztó fontosnak tartok.
