Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
3831 és szakmailag megfelelő színvonalat biztosító ellátás legyen. Ez a pillanatnyi struktúrában működő egészségügy évtizedek óta szabályozza magát, és oda jutottunk, ahova jutottunk. Egy példát hadd mondjak. Hogyan lehet elvárni, és orvosként azt hiszem, az erkölcsi alapom megvan arra, hogy ilyet kijelenthessek, hogyan l ehet elvárni attól az egészségügytől az önmérsékletet, az önszabályozást, amikor sebész osztályvezető főorvosok szakmai értekezletén nem az az alapvető kérdés, hogy te milyen műtéteket és mit csinálsz, hanem az az alapvető kérdés, hogy hányágyas osztályod van. Amikor egy osztályvezető főorvos nagyságát nem a szakmai múltja, hanem az általa vezetett osztály ágyszáma határozza meg, akkor azt mondom, hogy ezen az egészségügyön igen komoly struktúraváltást kell végrehajtani, és nem biztos, hogy az egészségügybe n dolgozók, én és a többiek, erre önmagunktól, saját akaratunkból képesek lennénk. A másik kérdés: ennek a törvényjavaslatnak az indoklásában indoklásának egyik pontja vagy mozzanata a területi kiegyenlítődés. Nem nagyon szeretném, illetve a látszatát is e l szeretném kerülni annak, hogy itt Budapest és vidék összehasonlítást vessek föl, de kénytelen vagyok, ha többet nem, egy dolgot megemlíteni. Akkor, amikor minden modern diagnosztikus eljárás, például a komputertomográfia, a diagnosztika tárházában megjel ent, és orvosok tudják, de nyilván a betegek is, hogy nagyon komoly fegyver az orvos kezében ez a diagnosztika, még ma sem érhető el Magyarország bármelyik területén élő emberek számára egyforma módon. Mert nyugodtan fel merem tenni a kérdést, hogy egy Sza bolcsSzatmárBereg megye közel 600 ezer fős megyéjében egyetlenegy komputertomográf működik, míg a, mondjuk, két- és félmilliós Budapesten 16. Akkor igenis vane joga, ha már önmaga nem tudott szerveződni az egészségügy, vane joga akár a kormányzatnak, v agy akár a szaktárcának arra, hogy akkor jó vagy rossz, ilyen vagy olyan matematikai képletekkel, de mégis megpróbáljon az országon belül egy olyan elfogadható kiegyenlítődést és területi hovatartozás nélküli, közel vagy megközelítően egyforma szakmai ellá tást nyújtani? Vane joga erre a tárcának? Én azt mondom, és meg kell kérdezni az én választókörzetemben, Fehérgyarmat környékén az embereket, hogy vane? Ott egy emberként fogják mondani azt, hogy igen, van! A harmadik kérdés, amit még röviden említenék, a létszámkérdés. Egyszerűen nem hiszem el, hogy 10 ezer vagy 10 ezernél több egészségügyi dolgozó kerül az utcára. Ez olyan demagógia, amit az egészségügyhöz értő vagy az egészségügyet szakértők által jól ismerő ember nem mondhat. Különösen nem mondhat ily et, aki az egészségügyben dolgozik. Az lehet, és bocsánatot kérek a kifejezésért, az lehet, hogy a budapesti orvosok közül Budapesten nem fog mindenki állást és munkát kapni. Ez lehet. De én ezeknek nyugodtan fölajánlhatom: a Szatmárberegi kórház főigazga tójaként 25 orvosi állást tudok biztosítani akár a holnapi naptól. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kökény Mihály államtitkár úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az az érzésem, hogy Kis Gyula képviselőtársam félreértett valamit ebben a törvényjavaslatban, mert én most még egyszer gondosan megnéztem: itt valamiféle diktátumról és diktatúráról, de még ilyen jellegű szövegkörnyezetről sincs ebben szó. A törvénytervezet ugyanis csak arról szól, hogy az állam normatív módon meghatározza az ellátás keretét, valamint a terület biztonságos ellátásához szükséges kapacitásoknak a terjedelmét, sőt szól arról , hogy milyen jogszabályban és milyen módon gondolkodunk a szakmai színvonal kötelező minimumszintjét illetően valamit tenni. A döntési javaslatok pedig egy olyan szabályozott alku folyamatában születnek meg, amelyben az érintett felek részvétele biztosíto tt. Nyilván van, és lehet ezen a törvényjavaslaton javítanivaló, de azt, és gondolom, az előző hozzászólásokból kiderült, hogy nem kell szembenéznünk azokkal a válságjelenségekkel,
