Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
380 Megadom a szót kétperces reagálásra Pokorni Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz frakcióvezetőhelyettesének. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kónya Imre fr akcióvezetőhelyettes úr valóban egy hosszú folyamat főbb állomásait vázolta föl, és ehhez kapcsolódva Horn Gyula miniszterelnök úr úgy fogalmazott, hogy épp a válságból tartunk kifelé. Szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy épp most m ondott le a pénzügyminisztere. Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, KDNP. Megadom a szót. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tiszt elt Országgyűlés! Ebben az öt percben nem a nemzetet alkotó magyar nép, hanem az 59. évfolyamába lépett napilap, a Magyar Nemzet sorsáról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Az ügy egyértelműen rendkívüli és országos jelentőségű, hiszen a lap most lábol ki a klinikai halál állapotából, és további élete nem lehet közömbös az értelmes magyar társadalom számára. Elöljáróban szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy az égvilágon senki nem kért fel egy lobbyzó felszólalásra, és kizárólag egy szubjektív és e gy objektív tény késztet a napirend előtti megszólalásra. A szubjektív az, hogy az újságolvasási szenvedéllyel megvert családom 1938 óta előfizetője és olvasója a Magyar Nemzetnek; az objektív ok pedig Pethő Tibornak a lap szombati számában megjelent vezér cikke. (15.30) A történelmi ismeretekkel rendelkezőknek talán felesleges, de a kevésbé tájékozottaknak mégis érdemes megemlíteni, hogy 1938as megalapítása óta a lap éles küzdelmet folytatott a szélsőjobb és a nyilas csőcselék uszításával szemben; elítélte Bárdossy hadüzenetét, és a viharokban is megmaradt a szellemi honvédelem erős bástyájának. 1944. március 22én habozás nélkül be is tiltották. A lap szellemiségének ismeretében szinte az is természetesnek látszik, hogy a második betiltás 1956. november 4én történt, hiszen Rákosival szemben Nagy Imrét támogatta, népszerűsítette a Petőfi Kört, és 1956 októberében már a Nagy Imrekormány szinte félhivatalos lapjának számított. Később a Magyar Nemzet tájékoztatta folyamatosan a közvéleményt az Ellenzéki Kerek asztal munkájáról, és egyedül tudósított Lakitelekről. Napóleon kissé durva megfogalmazása szerint: a sajtó irányításához csak ostor és sarkantyú szükséges. A világ azonban túllépett Napóleonon: az ostort felváltotta a piac, a sarkantyút pedig a tőke és a hirdetés. Ebben a piaci szorításban élt át nehéz esztendőket a szellemiségéhez következetesen ragaszkodó Magyar Nemzet. Ebben a házban már találkoztunk szemérmesen széttárt karokkal és a könnyező sajnálkozás látszatát keltő olyan megnyilatkozásokkal, hogy hát mit tehetünk, piacgazdaságban élünk, és amely lapot az előfizetők nem tudnak eltartani, hát, Istenem, az menthetetlenül a csődbe zuhan. Persze arról elfeledkeztek, hogy talán a világon nincs olyan újság, amit előfizetési díjakból fent lehetne tartani! Ehhez tőke és hirdetés kell, és indirekt anyagi eszközökkel a szellemiséget mindig meg lehet fojtani. A Postabank remélhetőleg nemcsak retorikai szinten, hanem ténylegesen is vállalja a kockázat mellett a felelősséget is, és leteszi az anyagi tőkét ahhoz a szellemi tőkéhez, amit az új szerkesztőbizottságban Pethő Tiboron kívül olyan nevek képviselnek, mint Bácskai Tamás, Dobos László, Kulcsár Kálmán, Martonyi János, Mádl Ferenc és Pomogáts Béla. A XVIII. századi francia moralista író, Chamfort megfogalmazás a szerint: az újság gonoszkodás nélkül olyan, mint az árboca törött hajó, amelynek még a kalózok sem tisztelegnek.
