Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Döntés önálló indítvány sürgős tárgyalásáról - Döntés a Szlovák Nemzeti Tanácshoz intézendő felkérésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
3771 Köszönöm szépen. Megadom a szót Csóti György úrnak, mint előterjesztőnek. CSÓTI GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még mindenkiben elevenen élt a második világháború szörnyűsé ge, amikor a Szovjetunió által megszállt országokban újra kezdődtek az emberiség elleni bűncselekmények. Ezek sorában előkelő helyet foglalnak el az úgynevezett benešidekrétumok, az újraalkotott Csehszlovákia elnökének azon rendeletei, melyek a magyar és a német lakosságot kollektív jogfosztással sújtották. A náci Németország gyakorlatával összevethető faji megkülönböztetésen alapuló rendeletek a felvidéki magyarság egy részét a mai napig sújtják, de valamennyiüket lelkileg nyomasztják, ők még mindig az al aptalan és jogtalan megbélyegezettséget értik magukon az együtt élő szlovákokkal szemben. Erkölcsileg és politikailag egyaránt elfogadhatatlan, hogy míg Európa más tájain minden nép és népcsoport, kivéve a volt csehszlovákiai németeket, teljes erkölcsi és részben anyagi kártérítést kapott az elmúlt hatvan év szörnyűségeiért, addig a szlovákiai magyarok semmiféle elégtételben nem részesültek. Ezen tarthatatlan helyzet megváltoztatásához kívánt hozzájárulni hat különböző pártállású képviselőtársunk tavaly nyá ron, amikor önálló indítványt nyújtottak be. Ennek értelmében a Magyar Köztársaság Országgyűlése felkérné a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy az alapszerződés szellemében helyezze hatályon kívül a szlovákiai magyarság kollektív jogfosztását előidéző úgyneveze tt Benešféle dekrétumokat és a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvényeket, rendeleteket. A külügyi bizottság három alkalommal tárgyalta a javaslatot. Kormánypárti képviselőtársaink ellenezték a tárgysorozatbavételt, amit kezdetben azzal indokoltak, hogy a felkérés megzavarná az alapszerződés pozsonyi ratifikációját. Ebben az érvelésükben a felvidéki magyarság vezetőinek ellenvéleménye sem zavarta őket. Ígéretet tettek azonban arra, hogy a ratifikáció után támogatják az indítványt. Ezt az ígéretüket a bizottság május 8ai ülésén megszegték, annak ellenére, hogy a szlovákiai magyar koalíció vezetői leghatározottabban kérték a támogatást. Megítélésük szerint ugyanis a kezdeményezés eredményességétől függetlenül olyan gesztus lenne a felvidéki magyarság s zámára, mely azt mutatná, az anyaország nem feledkezett meg róluk, számíthatnak rájuk és ez lelkierőt adna a nehézségek elviselésére és leküzdésére. A szociálliberális kormánykoalíció belső körei azonban ismét megszegték ígéretüket. Ismét magá ra hagyták a határon túli magyarságot. Ismét bebizonyították, hogy számukra nem kiemelt fontosságú az elszakított nemzetrészek sorsa. Ezt a kérdést az teszi különösen súlyossá, hogy csupán egy enyhe gesztusról van szó, baráti hangú kérés formájában. Ez a k oalíció még erre sem képes. Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgysorozatbavétel bizottsági elvetése után a Magyar Demokrata Fórum valamennyi ellenzéki párt támogatását élvezve azonnal kezdeményezte, hogy ebben a kérdésben a plenáris ülés döntsön. A szomszédo s országok magyarsága aggódva figyeli a javaslat sorsát, mert elutasítása azt üzenné számukra: nem kelletek! Nem hogy áldozatot, de még vélt kellemetlenséget sem vállalunk értetek. (Jobbról bekiabálás: Így van!) A határon túli magyarság soraiban már most i s nagy a csalódottság, sőt az elkeseredés. Van közöttük olyan pártvezető, tisztelt képviselőtársaim, aki azt fontolgatja, nem ül le többet tárgyalni a magyar kormány képviselőivel, mert sorozatosan megszegték ígéreteiket. (SZDSZ padsoraiból bekiabálás: Úgy van!) Tegnap este jöttem haza többedmagammal a csíksomlyói búcsúról. Az út során találkoztunk az RMDSZ számos helyi és országos vezetőjével. Nem értik és nem fogadják el a szóban forgó üggyel kapcsolatos magyar kormányzati magatartást. Tisztelt Képviselőt ársaim! Ma ebben a kérdésben szavazatukkal nem a frakciójuknak, hanem egész nemzetünknek kell elszámolniuk. A név szerinti szavazásnál majd arra gondoljanak, hogy döntésüket a magyarság egésze figyeli.
