Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
3595 Talán még azt is megengedik önök, hogy megemlítsem, hogy ez a Demokrata Néppárt 194 7ben megnyerte a választásokat, s remélem, ez be fog következni egy pár év után újra. Az 1946. évi 1. törvénycikk megdöbbentő. Nem a szövege miatt, hanem azért, mert igyekszik megfogalmazni az alapvető jogokat, és kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a polgárait az elnyomástól, a félelemtől, biztosítja a véleménynyilvánítás, a sajtószabadság, a vallás szabad gyakorlásának a jogát. (10.40) Azért megdöbbentő, mert épp elnyomás alatt éltünk, hogy lehet, az elnyomó nem biztosíthatja az elnyomástól való bi ztonságot, a félelmet pedig az elnyomó ülteti el, nem utolsósorban a véleménynyilvánítás, sajtószabadság és a vallásszabadság megvolt, csak azzal a különbséggel, hogy a templomok ellen bizonyos küzdelmek voltak, és az iskolákat az egyházaktól 1948. június 10én elvették, pár iskolát kivéve, az akkori Demokrata Néppárt 62 képviselője, mert név szerinti szavazást kellett adni, természetesen mindegyik az államosítás ellen volt. Az 1949. évi XX. törvénycikknek nevezett alkotmány azért kétes értékű, nem a későb bi kiegészítésekkel, mert elnyomásban nem lehet alkotmányt készíteni. Egy szovjet alkotmány fordításából készült, különben is, egy merénylet a nép önérzete, tisztessége ellen, hogy maga az elnyomó hozzon egy olyan alkotmányt, amelyről mindenki tudja, hogy egyetlenegy szavát nem lehet és egyetlenegy elírását, különösen az embernek a véleménynyilvánítási szabadságát. Hosszú idő megint eltelt, amíg végül hazánkban az emberi jogok egyetemes kiáltványa bekerült a törvénytárunkba, később pedig az Egyesült Nemzet ek 1966. december 16án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, továbbá, ugyancsak az 1976. évi IX. számú törvényerejű rendelettel pedig gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya. Felszólalásomnak az egyi k célja az, hogy rámutassak, vagy legalábbis megemlítsem a valóság és az elmélet közötti különbséget. Mit érnek a legszebb szavak és mit ér bármilyen alkotmány, ha a polgár nem érzi annak az erejét, ha a polgár nem érzi, hogy az őrá is kihat, s nem érzi az t, hogy valóban, az alkotmány nemcsak védi, az alkotmány nemcsak formailag megadja a jogot, de ő azt gyakorlatilag is élvezheti. Az 1949. évi XX. törvénycikkel elfogadott alkotmányt természetesen a magam részéről sosem tartottam alkotmánynak, mert hiszen n em a népnek az akaratából született, kiegészítésekkel természetesen már használható volt. Az előbbi két törvényerejű rendelettel biztosított jogokról beszélek, tehát az 1976. évi VIII. és 1976. évi IX. számú törvényerejű rendelettel, akkor megkérdezem az i gen tisztelt Országgyűléstől, hogy ez a körülbelül 1012 oldalra terjedő, polgári, politikai jogok, gazdasági, szociális, kulturális jogok, részletesen leírva miként mentek át a valóságba? Sokan talán nem értenek velem egyet, szerintem demokrácia ott van, ahol a véleménynyilvánítás, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog érvényesül. Túlzónak lehet tekinteni, ha azt mondom, hogy minden többi jog ebből ered. Ahol a polgár szabadon kifejezi véleményét, ahol a sajtó szabad, és szerencsére ha tárgyilagos is, egyesületet tudok szabadon alakítani, gyülekezési jog révén össze tudok jönni és meg tudom beszélni a kormánnyal szembeni, vagy a kormány melletti tárgyakat, akkor úgy érzem, abban az országban demokrácia van. Ez a ké t rendelet - ami törvényerejű rendeletről beszéltem - ismétlem, hosszan ezeket a jogokat biztosítja, de semmi nem valósult meg belőle. A véleménynyilvánítás szabadsága nem létezett, sajtószabadság sem abban az értelemben, ahogy az Országgyűlés ezt ma minő síti és a gyülekezési és az egyesülési jog sem. Elérkeztünk tehát oda, 198990ben, hogy ezek a jogok érvényesültek. Ezeket a jogokat biztosították alkotmánykiegészítéssel is. De megkérdezem az igen tisztelt Országgyűlést, amikor újból leírjuk és újból meg fogalmazzuk azt a négy legszentebb jogát az embernek, a véleménynyilvánítást, a sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogot, mondhatjae valaki az Országgyűlés tagjai közül, hogy például egy ember a munkahelyén szabadon elmondhatja a
