Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3590 gyilkosságoktól. Ma az országban évente százak válnak rablógyilkosság áldozatává, szükségtelenül. Annak ellenére, hogy az ügyészség és a Belügyminisztérium felső berkeiben tájékozottak a helyzetet illetően. A tömegmédiumokban uralkod ó liberális erők mint szélsőséget igyekeznek beállítani azt, aki a halálbüntetés kérdését felveti. Egyegy brutális gyilkosság után hiába indulnak meg helyi népmozgalmak a halálbüntetés visszaállítására, a médiák elhallgatják ezeket és gúnyolódnak rajtuk, mint a primitív bosszúvágy kifejeződésén. Megítélésünk szerint inkább annak érkezett el az ideje, hogy a liberális erők beismerjék tévedésüket. A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja több alkalommal indítványozta a halálbüntetéssel kapcs olatos büntetőjogi rendelkezések felülvizsgálatának szükségességét. Erre mindmáig nem került sor. A közvélemény elszomorítónak tartja, hogy a halálbüntetés kérdésének minden irányú megvitatására nem került sor. A gyilkosok személyiségi jogaival való törődé s mindeddig fontosabb volt, mint az áldozatok személyiségi jogai. A kérdés megoldásához kapcsolódik, hogy a kormány átmenetileg felfüggessze a nemzetközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit, továbbá, hogy az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizáció s kötelezettségének tegyen eleget. A Független Kisgazdapárt ellenben, ha kormányzati tényezővé válik, ideiglenes jelleggel vissza fogja állítani a halálbüntetést. Mindent összegezve, a mai átmeneti teljes válságot tükröző viszonyaink közepette legfeljebb e lőkészületeket folytathatnak szakmai műhelyek a mainál jobb, tökéletesebb közjogi rendszert eredményező alaptörvény megalkotására. Ami történik, az elhamarkodott alkotmányozás, sértő a magyar nemzet nagy többségére. Mindezért a Független Kisgazdapárt képvi selőjeként a felelősséget az indokolatlanul rohanókra és a rossz alkotmányszöveg megszavazóira hárítom. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. Megadom a szót Szigethy István úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének, őt soron követi Varga László úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap több felszólalás hangsúlyozta, hogy a Magyar Országgyűlés történelmi pillanathoz érkezett. Úgy gondolom, hogy ezt valamennyiüknek át kell éreznünk, és valóban ehhez a történelmi pillanathoz méltóan szabad ebben a vitában részt vennünk. A mostani 1. fejezet átvezetést jelent a tegnapi nap és a későbbi fejezetek között, hiszen általános kérdésekkel foglalkozik, a te gnapi vita pedig az alkotmánytervezet egészéről szólt. Ezért egy kicsit szükségszerűen kénytelen vagyok olyan általánosabb kérdésekkel is foglalkozni, amelyek részben a tegnapi vita alapján váltak szükségessé, részben pedig azért is, hogy bizonyos értelemb en próbáljunk utat keresni, hogy hogyan tárgyaljuk ezt a nagy jelentőségű tervezetet. Ez az 1. fejezet az elvi kérdésekkel foglalkozik, az általános kérdésekkel foglalkozik, ezek közül is én mégis egyet szeretnék kiemelni elsősorban, hiszen ez az egész alk otmányozási folyamatnak az egyik kulcskérdése. Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, ez az állami szimbólumok, az állami jelképek kérdését jelenti. Miért? Engedjék meg, hogy idézzem az egyik beérkezett véleményt, amelyik kifogásolja, hogy miért nem nemzet i jelképekről beszél a tervezet és miért állami jelképekről. Nos, egyszerű a magyarázat. Ez a kettő általában egybeesik, de az alkotmány az állami szabályokat tartalmazhatja, éppen ezért itt a megfogalmazás az állami jelkép, függetlenül attól, hogy ugyanez ek a jelképek természetesen nemzeti jelképekként is működnek. A jelképek megfogalmazása tekintetében volt aki kifogásolta, hogy a tárgyilag megfogható jelképeken túlmenően, például miért szerepelnek az állami nemzeti ünnepek is ebben a sorban. Nos, én úgy gondolom, hogy önmagában ezért azt kellene tisztáznunk, hogy a jelkép önmagában mit jelent. Itt a legilletékesebb talán Karl Gustav Jung, az emberi lélek egyik legnagyobb ismerője, aki amikor az emberölés szimbólumairól írt, így fogalmazott: "ezek a szimbó lumok szellemiségünk fontos alkotóelemei, az emberi társadalom éltető erejét képezik." A szimbólumok tehát nem a
