Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "Hajléktalanok kérdezik, miért ítélte őket halálra a kormány?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
3451 szerint országosan mintegy 2535 ezer hajléktalan él. Ebből nagyobb rész, nagy rész - 1516 ezren - a fő városban. A kormány igyekszik segíteni, és erről is adtam már tájékoztatást önnek és a tisztelt Háznak, hogy 1995ben átfogó tervet fogadott el a hajléktalanság kezelésére, a szociális segítőrendszerek országos hálózatának kiépítésére a kormány, és konkrét lépéseket is tett az elfogadott célok megvalósítása érdekében. Így csak tényekről: '95ben kiemelt fejlesztést kezdtünk meg, a hajléktalanok egészségügyi ellátását biztosító orvosi rendelők kialakítását, ehhez 80 millió forintot biztosítottunk. Ma a fővár osban 8, és 3 vidéki nagyvárosban már 95ben gyógyítottak az orvosok, rendelőnként havonta átlagosan 360 hajléktalan beteget ellátva. A fővárosban szociális intézmény mellett működött 3 kórházi jellegű ápolási részleg 103 ággyal, mozgó orvosi rendelők, bet egszállító autók álltak rendelkezésre, és ebben az évben is újabb rendelők megnyitására kerül sor. Tbkártyára vonatkozó kérdésére: a szociális törvény az önkormányzatoknak előírja, hogy szociális rászorultság esetén az egészségügyi szolgáltatás igénybevét elére jogosító igazolvány kiállítására kerüljön sor. Egyébként csak a fővárosban ebben az évben közel 3000 igazolványt adtak ki. A társadalombiztosítás egyes ellátásai pedig a szociálisan rászorultakat, a saját vagy hozzátartozói jogon nem biztosítottakat is megilleti, ennek kiadásait az állami költségvetés fizeti, de erre az esztendőre - talán emlékszik képviselő úr is - 12 milliárdot szavazott meg a ház. Egyébként 95ben országosan 6000 szállás férőhelye állt a hajléktalan emberek rendelkezésére, minden b izonnyal nem elég. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy nem elég a kormányzati szándék sem, még a pénz sem, a szociális intézmények munkája sem, nagyon fontos - és ebben bizonyára képviselő úr fog tudni segíteni , hogy a hajléktalan emberek együttműködj enek. Az idei tél, az idei télnek egy nagyon szomorú tapasztalata, hogy a legnagyobb hideg ellenére is voltak üres szálláshelyek az intézményekben. Pedig az információk eljuttatását is megszerveztük, és a téli krízises időszak feszültségeit 1000 ideiglenes szálláshely biztosításával, albérletek igénybevételével, speciális szolgáltatások működésével tompítottuk. Egyébként 1996ban 120 millió forintos költségvetési támogatást szavazott meg a tisztelt Ház, ezentúl egy nagyértékű ingatlant kaptunk értékesítésre , amelynek az eladása folyamatban van, összességében ebben az évben 600 millió forint körüli összeget tudunk hajléktalanok ellátására biztosítani, úgy természetesen, hogy civil szervezetek, önkormányzatok támogatásán keresztül. Ez hozzávetőlegesen 40%kal magasabb, mint az előző évi összeg. (15.20) Ezek után kérdezem, hogy miért kérdez ilyeneket tisztelt képviselő úr, aminek semmi alapja nincs ami a valóságban nem találkozik. Én azt kérem, hogy informálódjon, tájékozódjon, de még inkább tisztelettel kérem, hogy segítsen ebben a valóban nagyon bonyolult, nagyon komplex és tényleg, a civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok és természetesen a kormány segítségét is igénylő probléma leküzdésében. Köszönöm szépen. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : M egkérdezem képviselő urat, elfogadjae a választ? DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Miniszter Úr! Horn Gyula miniszterelnök úr '94 őszén parlamenti beszédében kijelentette, hogy szándékai szerint még a tél beállta előtt szállásra találnak a hajléktalanok. Hát nem t aláltak szállásra, mert az aluljárókban, utcán és a hegyekben haltak meg. A hajléktalanok nagy része becsületes ember, aki önhibáján kívül került az utcára, többéves folyamat eredményeképpen. Akinek van nyugdíja, abból él, akinek nincs, az kukázásból, kold ulásból, vagy kénytelen tolvajlásból fenntartani magát. Életben maradásukért küzdenek, nem másért, miniszter úr! Nem fognak sztrájkolni, nem fogják felkeresni az ombudsmant. Nem fognak menni az önkormányzathoz szociális segélyért. A létminimum feletti össz egből élnek, ha beteggé válnak, akkor esélyük sincs a fennmaradásra.
